Budapest, 1966. (4. évfolyam)

3. szám június - Farkas Elemérné: Clark Ádám (1811 —1866)

melyek a hid lánckamráit a Dunával összekötik és hogy a vizet az osztrá­kok ki ne szivattyúzhassák, összetörte a szivattyú gőzgépének hengerét. Az­után betegnek tetteti magát és hiába üzen érte Hentzi, nem hajlandó ki­száríttatni az üregeket. Kárba vész a 4 mázsa lőpor, a robbantás nem sike­rül: a híd megmenekül. Fél évvel később, 1849. november 20-án átad­ják rendeltetésének a Lánchidat. Bu­dai oldalán ma is olvasható a felirat: „Az építmény Tierncy Clark Vilmos angol mérnök tervei szerint, helyette­se Clark Ádám mérnök által tíz év alatt vitetett véghez." Még folyik a hídépítés, de Széche­nyi már felveti az Alagút építésének ötletét és a tervezésre, az építés veze­tésére Clark kap megbízást. 1852-ben a krisztinavárosi lakosok beadvány­nyal fordulnak „Őfelségéhez". Sür­getik az építkezés megkezdését, mert e „csodálatos vidék" a hídtól fél órai járással, poros utcákon keresztül kö­zelíthető meg, míg a Várhegy átfú­rásával a szabad természetbe vágyó lakosság néhány perc alatt elérhetné. 1853-ban megkezdődik az Alagút építése és 1857-ben nyitják meg a for­galomnak. A reformkori Budapest szépítése közben Clarkban egyre jobban el­halványulnak szülőföldjének, Skóciá­nak emlékei. A hídépítés befejezése után még egyszer meglátogatja Lon­donban agg szüleit. 1855-ben csalá­dot alapít, magyar leányt vesz felesé­gül. Életének fő műveit befejezte. A Lánchíd egybekapcsolja a két test­vérvárost, az Alagúton át pesti polgá­rok százai sietnek napfényes tavaszi vasárnapokon a budai hegyek felé. Clark megélhetését kisebb munkái biztosítják. Elérkezettnek látja az időt, hogy feleségével és 3 gyermekével Fő utcai otthonából saját házába költöz­zék. A Krisztinaváros vonzza, „a természettől legcsodálatosabban meg­áldott hely", amelynek lakosai a leg­bálásabbak voltak az Alagút meg­építéséért. 1865-ben házat vesz a Ko­ronaőr utca 216. szám alatt. Július 11-én nyújtja be kérvényét Buda vá­ros Tanácsához, engedélyt kér a roz­zant ház lebontására és bemutatja az építendő új ház terveit. Knabe Ig­nác, a kor legjobban foglalkoztatott budai építőmestere tervezi a föld­szintes, ötszobás házat. Egy hónap múlva Clark megkapja az építési en­gedélyt. 1866 januárjában már a jár­dafektetésért járó munkadíjat utalja ki számára a tanács. Május 30-án Buda város Építési és Szépítési Bi­zottmánya „a helyszínen megjelen­vén az egészségi szempontbóli vizs­gálatnál semmi hiány nem tűnvén fel, mivel a lakások tökéletes szá­razoknak találtattak, továbbá a mű­tani szempontbóli vizsgálatnál, mi­vel az építkezés az építési rendsza­bályokkal egyezőnek találtatott, sem­mi akadály nem forogván fenn, mi­nek következtében a lakhatási enge­dély június 15-ik napjától fogva ki­adhatónak véleményeztetik." A háztulajdonos azonban már nem élvezhette ezt az engedélyt. Június 25-én a Víziváros 74. szám alatti la­kásából kíséri utolsó útjára Buda és Pest város lakossága a Buda vízivárosi sírkertben levő családi sírbolthoz. Napjainkban valóra válnak a gyász­jelentés szavai: „Példás élete épp oly felejthetet­len, mint az általa emelt művek." Dr. Farkas Elemérné Barabás Miklós portréja Clark Ádámról CLARK ÁDÁM 1811—1866 „Áldásy Irma férjezett Clark Ádám­né. .. mélyen szomorodott szívvel je­lenti forrón szeretve tisztelt férjének CLARK ÁDÁM-nak angol magán-mérnöknek, a buda­pesti lánczhíd, a budai alagút és több más nagyobbszerű vízi építmények építőjének, nem különben szab. kir. Buda és Pest városok volt képviselőjé­nek 1866. június 23-án .. . történt gyászos kimúltát." Száz éve tett pontot e gyászjelen­tés egy fáradhatatlan, munkás életre. Vajon sejtette-e a 23 éves angliai vas- és gépgyári előmunkás, amikor először állt 1834-ben a Duna part­ján, hogy Magyarország lesz máso­dik hazája ? Ekkor állítja fel és hozza működésbe a „Vidra" kotrógépet, majd 1839-ben ismét visszatér, mint a Lánchíd építésvezetője. A komoly, hallgatag fiatalember maga járja be az ausztriai és szlovákiai erdőket megfe­lelő épületfa-anyagot válogatva, az ő 16 irányítása mellett fejtik az angliai munkások a 200 mázsás köveket a sóskúti, váci, mauthauseni kőbá­nyákban. A hídépítéssel kapcsolatban meg­induló gáncsoskodás, intrika és rága­lomhadjárat őt sem kíméli. Maga Széchenyi veszi védelmébe a Jelen­kor-ban megjelent „Egy kis fővárosi pletyká"-val szemben. „Terjesztik Budapesten, szerencse neked ár­mány, hogy Clark Ádám a hídépítés­nek főfelügyelője 600 000 pengő fo­rinttal bizony odébb állott, a híd si­kertelenségén kétségbeesve! íme a legjobb egészségben köztünk ismét megjelent, a hídhoz szolgáló külön kőbányák megtekintése után." 1849. május 20. A magyar seregek Buda bevételére készülnek. Az a hír járja, hogy Hentzi puskaporos hordó­kat helyeztetett el a Lánchíd budai oszlopánál: a híd felrobbantására ké­szül. De tervét már jó előre meghiúsí­totta Clark. Megnyitotta a zsilipeket, Clark Adám mérnöki építői munkásságának alkotásai az Alagút és a Lánchíd (MTI fotó — Fényes Tamás felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom