Budapest, 1966. (4. évfolyam)

3. szám június - Gerő László: A budavári palotaegyüttes helyreállítása

Gero László A budavári palotaegyüttes helyreállítása n tatáriáráo pusztításain okuló IV. Béla H IdlOÍJulüo kénytelen a magyar várépítést szorgalmazni, és maga is jó példával elöljárni. Ennek köszönhető a korábbi királyi székhely áthelyezése Óbudáról a budai Várhegyre és a hegyen épült város megerősítése védőfallal. Kutatóink mai felfogása szerint a Gellérthegy és a Várhegy között a Dunára kivezető ősrégi kereskedelmi útvonal itt keresztezte a Dunát, és e fontos átkelőhely ellenőrzését is szolgálhatta a Várhegy déli csúcsán emelt királyi erősség. Ez lehetett kiinduló magja az északabbra — a polgárváros felé — fekvő egyre növekvő királyi laknak, melynek terjedelméről, külső, belső pompájáról számos tudósító ad hírt Zsigmond és Mátyás királyok idejéből, a XIV—XV. századokból, amikor a középkori királyi palota együttese fénykorát élte. Itt voltak a király és királyné lakosztályai, könyvtár, kápolna, ebédlő és a különösen nagyméretű fogadótermek. Itt állt Zsigmond „Friss palotája", Mátyás vadaskertje, labirintusa, márvány „Aulája" kutakkal és más szép részletekkel. A török hódoltság másfél évszázada alatt elhanyagolt, fényéből sokat vesztett, lakatlan palota pusztulását az itt járt külföldi követek panaszolták. Az ő leírásukból tudunk a palota XVI—XVII. századi állapotáról. A királyi Buda királyi palotájának cs várának ábrázolása Erhard Schön 1541-ben készített metszetén. A kép közepén látható a Buzogány-torony. Tőle jobbra a déli nagy rondella 17