Budapest, 1966. (4. évfolyam)

1. szám április - dr. Zolnay László: Nagyjelentőségű feltárási munka a Vár lakónegyedében

tói kényszerlakhelyük Óbuda lett. Szabad letelepedési joguk a XIX. század vívmánya. 1964 tavaszán a későközépkori Zsidónegyed területére eső Táncsics utca 26. sz. lakóház helyreállítása során Horváth Lászlóné Papp Melinda építészmérnök az elfalazott, gótikus pillér-maradványokkal ékes kapualj mennyezetén vörös festésű, héber betűs feliratokat talált. Az egyik kép egy felfelé fordított íjat ábrázol, a másik Dávid király csillaga. Az íjas-ábrázolás szövege Hanna imájának egyik mondata (Sámuel I. könyve, II. 4.); a hatágú Dávidcsillagot az ószövetségi papi áldás szövege (Mózes IV. könyve, VI. 24—26.) kíséri. A szövegek — Scheiber Sándor professzor megállapítása szerint — a XVI—XVII. századból valók. Az épület — szerinte — a budai szír-szefard zsidóság temploma volt. Maga a kapualjjá alakított csarnok — amelynek nyugati falán az asszonyok oratóriumának betekintő ablaka is kibontakozott — jóval korábbi a feliratok koránál. Mint ezt a feltárást végző H. Papp Melinda megállapította, e zsinagóga stílusformái a XIV—XV. század fordulójára keltezik ezt az építményt. 1964 nyarán, pár héttel Horváthné Papp Melinda felfedezése után, e házzal szemben, a Táncsics utca 23. sz. épület helyreállítása során újabb monumentális épületromok kerültek napvilágra. Ezeknek a felszín alatti maradványoknak kutatását a Budapesti Történeti Múzeum vette át, Feuer Istvánné Tóth Rózsa, Gedai István és e sorok írójának közreműködésével. Az 1965. év végéig lezajlott ásatások során egy kelet-nyugati hossztengelyben elhelyezkedő, kéthajós, gótikus zsidótemplom maradványainak egy részét tártuk fel. Északi, a bástyasétány felé eső zárófalát 19 méter hosszúságban követtük. Keleti zárófalát is megtaláltuk; nyugati homlokzatát azonban — technikai nehézségek miatt — nem sikerült elérnünk. A négy és fél méteres betöltés alól kibontott templomnak belvilága — faltól falig — 9 méter. Csarnokainak magassága 7,5—8 méter lehetett; az épület oldalfalai 4, illetve — a hajdani ágyúk tüzétől védettebb déli oldalon — 7 méter magasságig emelkednek fel. DéH hosszfalán megtaláltuk a nők imahelyének betekintő ablakát. Mind ezt, mindpedig a déli falon mutatkozó hatalmas bejárat ívét, még a törökkorban falazták el. A kéthajós csarnok déli szakaszán megtaláltuk az eredeti téglapadló maradványait is. E padló szintje alatt félméter mélyen elértük a sziklára épített alapozást; az alapozási rétegben XV. századi cserépedények töredékei kerültek elő, s egy dénár, Hunyadi János kormányzósága idejéből. A régészeti feltárás során a két hosszfalon egy-egy hatalmas falpillér, a középtérben egy középpillér maradványait ástuk ki. A kőfaragás stílusjegyei a XV. század második felének flamboyant gótikáját tükrözik. A budai Mátyás-kor kőfaragóinak virtuóz későgótikája ez. A déli falpillér alsó rétegkövén, annak ún. orrtagján s keleti oldallapján héber írásjeleket találtunk. Az epigráfikus emléket Scheiber professzor határozta meg. Szövegmagyarázata a templom építési évét 1461. évre határozza meg; a felirat szerint ugyanis „1541-ben a templom nyolcvan esztendős". Ez az építési adat megegyezik a stílusformák vallomásával és a budai helytörténet okiratos emlékeivel. 1462-ből ugyanis oklevél is említi az itteni zsinagógát és — Mendel — Jakab házát. Az 1541-es évszám is indokolt. Mint láttuk: ez az az esztendő, amikor a törökkel Budára költöző zsidók régi templomaikat és házaikat — amelyeket mindig revindikáltak — végre visszakapták. Az 1541-es évszám tehát a budai zsidók visszaköltözésének emlék-évszáma. A budai nagy-zsinagóga monumentális csarnokai a budai törökkor végét már csonkított alakban érték meg. Valószínű, hogy az épületet 1526 és 1541 között érték az első súlyosabb rongálások. Bizonyos, hogy gótikus boltozatai már az 1530. és 1541. évi budai ostromok során, azok kemény ágyútüzeiben omlottak le. (Az egykorú írók szerint 1530-ban a közeli Országh-féle palotánál — a hajdani királyi nagy-kúriánál — a támadó császáriak tüzérsége magát a várfalat is leomlasztotta.) Az 1541. évi ostrom után a Budára visszatérő zsidók templomuk beomlott gótikus boltozatát már síkfödémmel pótolták. A feltárt zsinagóga déli hosszfala (Horler Ferenc rajza) Déli falívek és oratóriumablak a feltárás kezdetén (Szemerédy Z. felvétele) A déli falpillér az 1541. évre utaló héber betűkkel (Molnár J. felvétele) A budai nagy zsinagóga rekonstrukciós képe. (Pfannl Egon rajza, 1965). 36