Budapest, 1966. (4. évfolyam)

2. szám május - Weöres Sándor három verse

A további specializálódás az iskola elvégzése után a gyakorlati munka végzése közben történik. A képzés ilyen felépítése, jellegénél fogva — bizonyos mértékig — korrigálja a korai pályaválasztás esetleges tévedéseit, rugalmasan alkalmazkodik a termelés változó igényeihez. Szakközépiskolák szervezhetők ipari, építőipari, közgazdasági, közlekedési, kereskedelmi, egészségügyi, mezőgazdasági, továbbá a népgazdaság igényeinek megfelelő más ágazatokban. A szervezés azonban körültekintő előkészítést követel. Mindenekelőtt a fővárosi munkaerő mérleg gondos figyelembevételével annak körültekintő megállapítása szükséges, hogy a főváros területén milyen jellegű szakközépiskolák szervezése kívánatos, s ezek fejlesztése milyen arányú legyen. Ez messzemenő együttműködést igényel a szaktárcákkal. A közelmúltban megalakult Fővárosi Oktatási Tanács ebben jelölte meg idei legfontosabb feladatát. Az „új típusú" szakközépiskolák szervezéséig természetesen folytatják munkájukat a jelenleg működő és az érettségi bizonyítvánnyal egy időben szakmunkás képesítést adó szakközépiskolák. Az új típusú szakközépiskolák szervezése 1967 őszétől várható. A főváros tervei szerint a végleges átszervezés (technikumok szakközépiskolákká szervezése is) az ötéves terv végére befejezhető. Szakmunkásképző intézetek Munkaügyi szakemberek számításai szerint a III. ötéves tervben mintegy 100 000 szakmunkás kiképzését igényli a budapesti ipar. Ez a gyakorlatban 20 000 szakmunkás évi képzését jelenti. A budapesti szakmunkásképző intézetek azonban évek óta nem tudják teljesíteni beiskolázási tervüket. Bár az elmúlt évben nőtt a budapesti fiatalok jelentkezése, mégis a szakmunkásképző intézetek férőhelyeinek csupán 50,3%-át foglalják el. Biztosítva van tehát a budapesti tanulók továbbtanulása a demográfiai hullám csúcsán is. Sajnos több olyan fontos szakma van Budapesten, amely nem vonzza a fővárosi fiatalokat. Tavaly például olvasztár, hengerész és öntő szakmára egyáltalán nem jelentkeztek fővárosi fiatalok. Érdemes megemlíteni, hogy építőipari gépésznek 302 fő jelentkezett a 210 férőhelyre, de a jelentkezők közül csupán 6 volt budapesti. Túljelentkezés volt ugyanakkor a szerszámkészítő, mechanikai műszerész, elektroműszerész és autószerelő szakmában. A Fővárosi Pályaválasztási Tanács külön foglalkozott a lányok felvételi arányának javításával és továbbtanulásuk lehetőségeivel. A Munkaügyi Minisztérium 1964-ben 70 nagyüzemben folytatott vizsgálatot a lányok szakképzésének növelése érdekében. A vizsgálat 90 000 munkahelyet érintett, melyek közül 44 ooo-et nők töltöttek be. A vizsgálat eredményeként megállapították, hogy a nők számát az érdekelt 70 üzemben 10 000 fővel lehetne növelni, és ezzel 49%-ról 60%-ra emelkednék foglalkoztatási arányuk. Bizonyos, hogy az ipari tanulóképzés úgynevezett „zsákutcája" több fiatalt arra késztetett, hogy inkább a bizonytalan perspektívájú, de érettségit nyújtó gimnáziumot válassza, a szakmunkástanuló intézet helyett. A szakmunkásképzés tantervi reformja — amely már megkezdődött — nyilvánvalóan feloldja ezt a tartózkodást. Intézményesen biztosítható ugyanis, hogy a korszerűsített szakmunkásképzésben részesülők további két év alatt megszerezzék a középfokú végzettséget és tudásuktól, tehetségüktől függően egyetemen is folytathassák tanulmányaikat. * Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy kialakulóban van oktatási rendszerünk pedagógiailag egymásra épített és a népgazdaság igényein alapuló szerkezete. A törvény végrehajtásának négy éve jelentős előrehaladást mutat. Bizonyos, hogy a társadalom eddig tapasztalt érdeklődése és támogatása további ösztönzést és biztatást ad az oktatásügy munkásainak. A végtelen sokaságú tényező közül — amely hatással van az iskola munkájára — ki kell emelnünk a pedagógus szerepét, aki felnövekvő nemzedékünket a megismerés útján vezeti. De azt is mondhatjuk, hogy a szocialista emberré válás útján vezetik nevelőink a fiatalságot. Felvetődhet a kérdés, megalapozott-e igényünk, hogy szocialista nevelést várunk a világnézetében még nem egységes pedagógus-társadalomtól. Válaszunk egyértelmű igen. Azt valljuk ugyanis, hogy a szocialista állam szocialista iskolájának megteremtésére irányuló tevékenység, az oktató-nevelő munka teszi elsősorban szocialista emberré azt a pedagógust, aki ma még csak „leadja a tananyagot". Társadalmunk megbecsülése, a társadalmi szervezetek, mozgalmak támogatása bizonyára gyorsítja ezt a folyamatot. Weöres Sándor versei Budai gyümölcsös Északra Rózsadombtól, nyugatra Óbudától, a ferenchegyi kertben a fű ősszel se sárga, fakó sziklák tövében galagonya-bozóton sok bogyó pirúl, mintha most szökkenne virágba. A kert felső szögéből lelátni a Dunára, hol hidak emelkednek szónoki lendülettel, s a túlsó, pesti parton a háztömbök sorára, hová ködöt borít, vagy sziporkát hint a reggel. Óriáskígyót vonszol, öntöz a feleségem, nézem, melyik kerül ki győztesen a csatából: szárnyas bogár az asszony, és hét-öles a sárkány, de hol a nő parancsol, a szörnyeteg cikákol. Pesti Dunapart télen Lassú felhő-árnyék majd odébb húzódik száll az jég fölött, a Lánchídon át, nagy folttá terülve választ vánkosául a két part között, egy zöld kupolát, ott se vár sokáig, tovább szálldogál, és mögötte lassan jő az esthomály. Hűvösvölgy A Hűvösvölgyben visz a villamos, vadgesztenye-sort nyár permete mos, haragos-zölden állnak a hegyek, fölöttük az ég alkony-aranyos. Félig még város, félig már mező, a völgyi lakok tarkája között tova-csörömpöl a sárga doboz, melybe, lepke-mód, lelkem költözött, és figyelmem is, kissé álmosan, lebeg véletlen útitársakon: a fehér-pettyes szoknyájú piros a lét kezdetén közeli rokon, de most, mint én is, hűvös idegen, nézi fényezett macska-körmeit, s oldalt pillantva, őszes hajamat, a hűtlen idő meg nem feketít. S a kutató szép pillantás alatt dobozban rejlik tűnő életem, lassacskán döcög, mint a villamos míg fény és homály küzd a zöld hegyen. 6