Budapest, 1966. (4. évfolyam)

2. szám május - A címlapon: Részlet a Meggyfa-utcai mozaik-padlóról Schiller Alfréd felvétele

<dik ötéves tervben 450 általános iskolai tanterem és 606 fővel emelkedett a nevelők száma. A feltételek alakulását főbb vonatkozásaiban az alábbi táblázat szemlélteti: 1961/62. 1965/66. tanév tanév Egy osztályteremre jutó tanulók száma 57,5 51 Egy tanulócsoportra jutó tanulók száma 34,7 33,4 Napközis tanulók aránya 19 % 22,1% Tantermek kihasználtsági foka 167 % ! 153 % Szakos tanár ellátottság 99,5% 90,5% Szükségtantermek száma 168 64 Ebben az időszakban kellett gondoskodni az 1951—1954-ben született magas létszámú korosztályok általános iskolai oktatásáról. Ezzel magyarázható, hogy a szakos ellátottság némiképp romlott, egyéb vonatkozásban azonban a fejlődés egyértelmű. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a kerületek közötti összehasonlítás több aránytalanságot mutat. A táblázatban jelzett előrehaladás ellenére még mindig van 608 olyan tanulócsoport, amelynek létszáma meghaladja a 40 főt. A napközi otthonok fejlesztése nem tudta követni az igényeket. Közismert dolog, hogy a családi kör nagyon eltérő eredményességgel segíti a gyermek fejlődését. A szülők jelentős hányada életmódjával, tudatos pedagógiai megfontolással aktív segítője az iskolai oktató-nevelő munkának. A szülők egy másik része munkakörülményei, hiányos művelt-A Thälmann utcai általános iskola I. osztályában (MTI Foto - Patkó Klári feh.) Tavaszi munka a rajzi szakkörben a Csepel Csillagtelepen (MTI Foto — Fényes Tamás felv.j sége, vagy éppen felelőtlensége miatt nem segíti gyermekét tanulmányaiban. Az is előfordul, hogy a szülők erkölcstelen életmódja akadályozza a gyermek tehetségének kibontakozását. Vannak tehát olyan gyermekek az iskolákban, akik különböző okok miatt, de hátrányban vannak. Az oktatásügy ezt ellensúlyozni kívánja, csökkentve negatív hatásukat. A pedagógusok ismerik a hátrányos helyzetben levő tanulóikat és többségük külön is foglalkozik velük. Figyelmet érdemel, hogy e tanulók jelentős része fizikai dolgozók gyermeke. Sajnálatosan gyarapodnak az úgynevezett gyermekvédelmi esetek. Az elmúlt tíz évben csaknem megkétszereződött az állami gondozásba vett kiskorúak száma. A gyermekek veszélyeztetettségének okait vizsgálva az alábbi képet kapjuk: szociális, egészségügyi okok 33,9% szülők erkölcstelen életmódja 27,5% felügyelethiány és egyéb nevelési ártalom 24,6% válás 14 % A felsorolt tényezők mindegyike közrejátszik abban, hogy az elmúlt tanévben már az I. osztályos tanulók 5,15%-a az V. osztályos tanulók 11,35%-a volt túlkoros. Ez a jelenség különösen indokolja a hátrányos helyzetben levő tanulókkal való megkülönböztetett foglalkozást. Intézményesen kell gondoskodnunk arról, hogy amit a család objektív helyzeténél fogva nem tud nyújtani ezeknek a gyerekeknek, azt az iskola pótolja. Ne kallódjék el egyetlen tehetséges gyermek se, hanem az iskola biztosítsa számára képességei sokoldalú kibontakozását. A pedagógusok arra törekszenek, hogy a kulturális igényt ébresztő és ízlést alakító iskolán kívüli foglalkozásokra ezek a tanulók minél nagyobb létszámban menjenek el. A velük való foglalkozásra ad lehetőséget a napközi otthon és a tanulószoba. Bár van számszerű fejlődés, de a napközi otthonok adottságai ma még nem biztosítják nevelési célkitűzéseik érvényesülését. 2