Budapest, 1966. (4. évfolyam)

2. szám május - A címlapon: Részlet a Meggyfa-utcai mozaik-padlóról Schiller Alfréd felvétele

Nyugtalanító, hogy egyes iskolákban igen magas a bukások aránya. Ezt természetesen nem liberális osztályzással, hanem eredményesebb oktató munkával tartjuk csökkenthetőnek. Figyelmünket nem kerülheti el a VIII. osztályt el nem végzők 8%-os aránya. Mindenképpen helyes megfogalmazni és érvényesíteni azt a törekvést, hogy csökkenjen az általános iskolát, tanköteles koron belül el nem végzők száma. Szép, bár inkább kezdeti eredményei vannak a munkára nevelésnek. Az általános iskolás gyermekek kezében ma már természetesnek tűnik a kalapács, a fogó, nem idegenek számára a gépek. A gyermekek szívesen vesznek részt közhasznú munkákban. Ebben kétségtelen szerepe van a meghonosodott gyakorlati foglalkoztatásoknak, amelyeken az 1961. évi 45,6% helyett, ma már az általános iskolás gyermekek 97%-a vesz részt. Eredményességét jelzi az is, hogy a továbbtanulók növekvő érdeklődést mutatnak a szakmai képesítést nyújtó iskolák iránt. A harmadik ötéves tervben a Főváros Tanácsa javítani kívánja az általános iskolák oktató-nevelő munkájának feltételeit. A tervezett új általános iskolák felépítése és sajátos módon a tanulólétszám jelentős csökkenése erre lehetőséget biztosít. A Budapestre költözők számát figyelmen kívül hagyva 1965 66 tanévben 197 500 1966 67 190 500 1967/68 » 177 000 1968/69 >5 159 000 1969/70 148 000 1970/71 143 000 fővárosi gyermek általános iskolai oktatását kell biztosítani. A tanulólétszám nagyarányú csökkenése az egész fővárosra kiterjedő iskolai körzet-módosításokat igényel. Lehetővé válik a váltakozó oktatás arányának további csökkenése, a tanulócsoportok átlagos létszámának mérséklése, felszámolva a 40-en felüli osztály-létszámokat. A napközis ellátottság a jelenlegi 22,1%-ról megközelítően 35%-ra emelkedik. A fejlesztés eredményeként minden hátrányos helyzetben levő gyermek napközi otthoni elhelyezése megoldható. Szerepel a főváros terveiben a korszerű oktatáshoz szükséges szemléltető eszközöknek és a kísérletezések tárgyi feltételeinek biztosítása. A szakos tanári ellátottság a következő 5 év alatt megközelíti a ioo%-ot. A feltételek javítása — bizonyára — kedvezően befolyásolja az általános iskolai oktatónevelést. Teljesíthető lesz az a követelmény, hogy a nevelő alaposan ismerje meg tanítványait és hatásosan formálja készülődésüket az életre. Vita a középiskoláról Művelődéspolitikánk nagy eredménye a továbbtanulás igen nagy mértékű növekedése. Az oktatási törvény végrehajtása során szenvedélyes viták bontakoztak ki a középiskolai képzés céljáról. Ismereteink szerint a nemzetközi irodalom is a legvitatottabb kérdésként foglalkozik vele. Ezzel magyarázható, hogy a tankötelezettségről, az alsó- és felsőfokú oktatásról már 1962-ben megalkották a szükséges jogszabályokat, a középfokú oktatást szabályozó törvényerejű rendelet viszont csak 1965. végén született meg. Az elmúlt években gyors ütemben nőtt a középiskolai tanulók száma. A középiskola általánossá tételének helyes célkitűzése azonban helytelen értelmezést kapott. A gyakorlatban megalapozatlan előreszaladás történt a középiskolai beiskolázás méreteiben, és átmenetileg háttérbe szorult a szakmunkásképzés rendkívül fontos feladata. Valójában az egyik legfontosabb oktatásügyi kérdésről, a továbbtanulás céljáról van szó, amely az oktatás és a népgazdaság szakember szükségletének egységét követeli. Az iskola alapvető célkitűzései közé tartozik, hogy az ifjúságot az életre, a társadalom számára hasznos munkára készítse fel. Miután 1963-ban az általános iskola VIII. osztályát végzett tanulók 95%-a jelentkezett középiskolai továbbtanulásra, halaszthatatlan feladattá vált a továbbtanulás lehetőségeinek számbavétele. A gimnáziumi, szakközépiskolai és szakmunkástanuló képzés belső arányainak helyes kialakítása, egyáltalán a pályaválasztás hatékonyabb és a népgazdaság igényeinek megfelelő irányítása az oktatásügyi szervek mindennapos munkája lett. Az iskola ugyanis semmiképpen nem függetlenedhet a szakemberképzés igényeitől. Ha a 14—18 éves korosztályok aránytalanul nagy része vesz részt gimnáziumi oktatásban, akkor majdnem természetes, hogy a szakmai képesítéssel nem rendelkező 18—19 éves érettségizett fiatalok tervei között többékevésbé íróasztalhoz kötött szellemi vagy adminisztrációs munka kap helyet, és bizony a valóságos értéket létrehozó fizikai munka háttérbe szorul. Ezért volt igen jelentős az MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottság 1964. március 14-i határozata, amely hangsúlyozta a szakmunkásképzés fontosságát, és mérsékelte a felvételi lehetőségeket messze túlhaladó középiskolai jelentkezések számát. A középfokú oktatás általánossá tételének helyes célkitűzése talaján merült fel a szakmunkásképzés középfokra emelésének gondolata. Mindenképpen pozitívumként értékeljük, hogy a szülők és a tanulók nagy érdeklődéssel fogadták a szakközépiskolák szervezését. (Az idei tanévben a szakközépiskolákba jelentkezők száma már túlszárnyalta a technikumi jelentkezőkét.) A szakmunkásképzés középfokra emelése azonban nagyon költséges volna, megoldhatatlan tanterem-problémá-A XXI. kerületi Szárcsa utcai általános iskola (Vámos László felv.j Az Alsóerdősor utcai új általános iskola folyosóján BT'ÜT