Budapest, 1966. (4. évfolyam)

8. szám november - dr. Gábori Miklós: Neandervölgy Budapest hatá-rában

Az ősember élelmiszerraktára csonthalmokkal A neandervölgyi ember tűzhelye — barlangi medve, oroszlán, bölény csontjaival A csontok között fekete pálcikák jelzik az ősember szerszámainak lelőhelyét Amulett: egy szép formájú fekete kavics, melyen az ősember díszítése látható A lelőhely legértékesebb tárgyai azonban az eszközök. 900 pattintott kőszerszám sokat mond el az eszközök készítéséről, az ősember iparáról, foglalkozásáról — azaz a kultúrájáról. Az ősemberkutatásban moustiéri-műveltségnek nevezik azt, melyhez ennek a népcsoportnak a kultúrája tartozott — a franciaországi Le Moustier után, ahol a leggazdagabb leletek kerültek elő. Itt 42 eszközfajta került elő. Többnyire kvarcitból, ökölnyi kavicsokból hasították őket — élüket finoman kidolgozták s többnyire a bőr feldolgozására használták. „Kultúra" . . . E szó alatt ma irodalmat, művészetet értünk. Lehet kultúrának nevezni egyszerű kőszerszámokat ? Az ősember korának régészete nagyon precíz mérésekkel, számításokkal, típusok statisztikai mérésével, sőt matematikai módszerekkel dolgozik. Számtalan lelőhely eszközeit hasonlítjuk így össze. Az eredmény ? Meg tudjuk állapítani, hogy a szerszámok készítése mennyire volt gondolatban előre megtervezett — milyen eszközfajtákra törekedett az ősember készítésük közben —, melyik műveltségnek milyen csoportjához tartoztak. Melyik szerszámok „standardizálódtak" —, mely típusok váltak állandóvá, sorozatszerűvé —, hogyan alakult, fejlődött a szerszámkészlet és milyen más táborokkal volt kapcsolata. Végeredményben ipari kultúra, ipartörténet ez ... Az érdi ősember szerszámai érdekes változáson mentek keresztül. A telep vastag lakórétegét sikerült több, egymás alatti szintre osztani. Az alsó a legrégibb — a felső a legfiatalabb. Évezredeket jelentenek. S ez alatt az idő alatt lassan egyre többféle eszközt használtak — egyre finomabban kidolgozott, „komplikáltabb" szerszámokat. A változás oka a vadászattal függött össze. A barlangi medve mellett egyre gyakoribb lett az orrszarvú és a vádló. Ezekhez új eszközök kellettek. Ez okozta az „ipari változást". Az ősember-kutatás egyik legérdekesebb, új felismerése ez. Ebben az időben az ember általában barlangokban lakott. Száz és száz lakóhelyét ismerjük, főleg Nyugat-Európában. Szinte egyedülálló eset, hogy itt szabad ég alatt, völgyteknőkben tanyázott. Ez az életforma, lakás-mód sokkal több részletmegfigyelést tesz lehetővé, mint a barlanglakás. A két, természetes mészkőfallal körülvett „lakóteknő" — mint két nagy, alaktalan szoba — természetesen egymáshoz tartozott. De nem egyformán használták őket. Hosszas vizsgálat eredménye csupán néhány összehasonlító diagram, ami azt bizonyítja, hogy a nagyobb méretű völgyteknő lakóterület, a kisebb pedig nyitott, természetes hústároló verem volt. Az utóbbiban persze mások a kőszerszámok is. Pattintott kőeszköz A lelőhely, a leletek vizsgálata során kiderül, hogy a főváros határán élő kis népcsoportnak nem volt „rokona" az országban — eszközei eltértek azoktól, melyeket eddig ismertünk. A távolabbi összefüggések viszont nyilvánvalóak, s a nyomok mind délnyugat felé vezetnek. Az osztrák Alpok felénk eső részén, barlangokban — Jugoszlávia északi részén —, aztán az északi olasz területen találták meg a kapcsolatok szálait; és egyetlen szép kőszerszám mintha csak a francia Dordogne vidékéről került volna egyenesen ide. 23