Budapest, 1966. (4. évfolyam)

7. szám október - Bertalan János—dr. Rédl Károly: Budapest várható munkaerőhelyzete

Az előreszámítás adatai szerint Budapesten a munkaerőforrás a harmadik ötéves terv időszakában viszonylag kedvezően alakul. Az 1951. jan. i-től 1956. jan. i-ig terjedő időben született korosztályok 1966. évtől kezdve folyamatosan lépnek a munkaképes korba, tehát 1971. jan. i-ig a munkaképes korú népesség száma várhatóan 57,4 ezerrel lesz magasabb, mint 1966. jan. i-én volt. Produktív koruk ellenére a munkaerőkínálatot nem jelentők közül a legnagyobb arányt a tanulók képviselik. Oktatási rendszerünk gyors fejlődésével évről évre nő azoknak a fiataloknak a száma, akik a 14 éves életkort betöltve tovább tanulnak. Számításaink szerint a tovább tanuló fiatalok száma az 1965. évi 135,6 ezerről 1971-ig 139,9 ezer főre fog emelkedni, tehát a harmadik ötéves terv időszakában ennyivel kevesebb munkaképes korú fiatalt lehet a munkába bevonni. A háztartásban dolgozó munkaképes nők száma az 1965. évihez viszonyítva nem változik lényegesen, mert munkába bevonásuk növelésére — figyelemmel a már jelenleg is igen magas aktivizációs színvonalukra — kevés a lehetőség. Számításaink szerint a munkaképes korban levő nyugdijasok száma is csak egészen jelentéktelen mértékben változik majd. A nyugdíjas korhatáron felüli aktív keresők száma ezzel szemben némileg csökken. Mindezek figyelembevételével a főváros lakosaiból nyerhető aktív keresők száma a harmadik ötéves terv időszakában 46,9 ezer fővel növekszik (3. táblázat). Munkaerőszükséglet A harmadik ötéves terv időszakában várhatóan — a termelő és nemtermelő ágazatokban együttesen — kb. 66,5 ezerrel növekszik a budapesti munkahelyek száma. Ennek 70,5%-át (46,9 ezer fő) fedezi a budapesti munkaerőtartalék, 29,5%-át (19,6 ezer főt) pedig az ingázók számának növelésével szükséges pótolni. Az összes munkahelyszám emelésének 44,8%-át az ipari munkahelyek számának növelése jelenti. Ebből a harmadik ötéves terv időszakában végrehajtott beruházások munkaerőszükséglete 30,1% (20 ezer fő). Az államigazgatási és hasonló munkakörökben foglalkoztatottak száma — számításaink szerint — nem fog emelkedni. Ezzel szemben növekedni fog az egészségügyi, szociális, kulturális és kommunális ágazatokban, valamint a kutatóintézeteknél foglalkoztatottak száma, és ez az öszszes létszám növekedésének mintegy 27,1%-át, a kereskedelem létszámnövekedése 17%-át teszi ki, 11,1 %-át pedig az építőipar és a közlekedés igényli. Mindezekre figyelemmel a munkaerőmérleg forrás- és felhasználás oldala az alábbiak szerint alakul: 1966. I. 1 1971.1. 1. közötti kiőregedés, elhalálozás miatti pótlás A munkahelyek számának 5 év alatti növekedése Munkaerőszükséglet összesen: 120,0 ezer fő 66,5 ezer fő 1863 ezer fS Először munkába lépő budapesti lakosú ifjúság Iskoláskort meghaladó munkaképes korú vándorlási többlet Ingázók számának emelésével pótolható hiány Fedezeti forrás összesen: 146,9 ezer fő 20,0 ezer fő 19,6 ezer fő 186,5 ezer fő A munkaerőszükséglet és fedezet megoszlása ",,-ban Gyuris Gyula felv. jelentkezik, a munkaerőkínálat pedig periodikusan, az oktatási időszak befejezésétől függően. A munkaerőhelyzet alakulásának felvázolása bizonyítja, hogy Budapesten a III. ötéves terv időszakában a munkaerőellátás nem lesz zökkenőmentes, mert a munkaerőszükséglet kielégítésére mindinkább szűkülő munkaerőforrás áll rendelkezésre. Egyes foglalkozásoknál (pL lakatos, esztergályos, szerszámkészítő stb.) ki sem elégíthető munkaerőigénnyel kell számolni. Előreláthatóan az alábbi intézkedésekre van szükség: — a beruházási keretek elosztásánál nagyobb súlyt kell helyezni a meglevő fővárosi üzemek műszaki színvonalának emelésére és a nehéz fizikai munkák gépesítésére, — szorgalmazni kell a III. kategóriába sorolt ipari üzemek kitelepítésére hozott határozatok végrehajtását, — a fővárosi ipar fejlesztésére vonatkozó korlátozó rendelkezéseket ki kell terjeszteni minden olyan egyéb területre, amely nincs közvetlen kapcsolatban a lakosság ellátásával, — a munka jobb megszervezésével fel kell számolni azt az üzemi létszámtartalékot, amely eddig a termelés egyenetlensége miatt vált szükségessé, — hatékonyabban kell alkalmazni a létszámtakarékosságra irányuló ösztönzési rendszert, — kerülni kell a teljes értékű szakmunkát végzők nyugdíjazását, — azokon a munkahelyeken, ahol részmunkaidős foglalkoztatásra van lehetőség, a háztartásban dolgozó, de ilyen munkakört vállalni szándékozó nőket kell alkalmazni. E javasolt intézkedések megtétele és végrehajtása esetén a III. ötéves terv időszakában indokoltan jelentkező új munkaerőigényt, ha minőségben nem is, de mennyiségben biztosíthatjuk. Kiöregedés Új létszár Gondok a minőséggel A fiatalok továbbképzése ma már általában a népgazdaság igényeivel összhangban folyik, és Budapesten évi átlagban több mint 15 ezer szakmunkásiskolát végzett lép először munkába. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy még a szakmunkásképző iskolát végzett fiatalok elhelyezése sem problémamentes. Ez abból adódik, hogy az egyes ún. nem kedvelt szakmákban a szakmunkásiskolába jelentkezők száma évről évre alatta marad a megadott tervszámoknak. Más esetekben, mire a szakmunkástanulók az iskolát befejezik — egyes iparágakban — olyan technikai és technológiai fejlődés, vagy profil rendezés történik, ami szakmunkás-csökkenést von maga után. A minőségi és választéki összetétel megteremtését nehezítik még az alábbiak: Egyrészt olyan szakképzettséget adó iskolákkal is rendelkezünk, Munkába- Ingázók Munkakétépö bp-i számának pes korú ifjúság növelése vándorlási nyereség amelyből munkaerőkereslet a fővárosban alig van. Pl. mezőgazdasági technikum. Másrészt a szakképzettséget nem adó gimnáziumokban végzett és tovább nem tanuló fiatalok általában irodai munkakörben akarnak elhelyezkedni, ahol azonban a szükséglet minden évben lényegesen kevesebb, mint a munkaerőkínálat. Külön problémát jelent még azon fiatalok elhelyezése, akik a szakmai képzettséget nem nyújtó általános iskolát fejezték be és nem tanulnak tovább. Nem vitás, hogy a népgazdaságnak ma is szüksége van bizonyos számú szakképzetlen munkaerőre, de ezek nagyobb részének nehéz fizikai munkát kell végeznie. Az általános iskolát befejező 14—15 éves fiatalok azonban nem alkalmasak még az ilyen munkára, sőt egészségük védelme érdekében több munkakörben tilos is 16 éven aluli fiatalok alkalmazása. Fokozza a munkaerőproblémákat ezen a területen az is, hogy a munkaerőszükséglet általában folyamatosan 31