Budapest, 1966. (4. évfolyam)
5. szám augusztus - Tóth Mihály: 100 éves a pesti vasúti közlekedés
A Vár a csónakázó tó felől Kiránduló csoport ismerkedik a várral (MTI fotó) egyik pedagógus újságíró barátom néhány napos tartózkodás után azzal jött vissza Gyuláról, hogy szívesen vállalna ott állást és odaköltözne családostól is. Nem lepett hát meg. amikor szerkesztőnk, aki a könyvhét alkalmából járt Gyulán, egy csomó város-és vidékismertető kiadványt nyomott markomba, azzal, hogy korábbi terveinktől eltérően Gyuláról hozzunk képriportot. A képanyag összegyűjtése közben rájöttem, mi az, ami az ország délkeleti csücskében, a Körös-parti városban és környékén elbűvöli és rabul ejti az idegeneket. Valaha a sokágú Körös öntözte — a kelleténél is bővebben — ezt a vidéket. Evlia Cselebi török utazó olyan városnak írja le a XVII. századi Gyulát, ahol a lakók még szomszédolni is csónakon jártak. Az ősi mocsárvilág ma már természetesen eltűnt, de lerakott humuszán ma is buja vegetáció tenyészik. Gyula igazi kertváros, tele parkkal, virággal, hangulattal. Valóságos üdülőhely, amelynek szelíd nyugalma az egykori megyeszékhely városias életének elevenségével párosul. Nevét — mint Tokajét a bor, — Európa-szerte ismertté teszi kiváló hentesárú-ipari terméke, a gyulai kolbász. Kultúrájának mély gyökerét elég azzal jellemeznünk, hogy innen indultak hódító útjukra nemzeti zenénk és képzőművészetünk nagy kezdeményezői, Erkel Ferenc és Munkácsy Mihály. És valaha innen származott el a messzi Nürnberg városába az ajtósi család is, amely Dürer Albertet, a nagyszerű reneszánsz művészt adta a világnak. Gyula idegenforgalmi vonzóerejét fokozza a Közép-Európában egyedülálló hatalmas középkori téglavár, a Corvin család egykori birtoka, a végvári harcok tanúja, amelynek falai a magyar történelem hősi és tragikus eseményeit, a kétszázéves török rabságot, a szabadságharc bukását idézik emlékezetünkbe. A város szeretettel ápolja, gondozza a műemléket és állítja a Gyulai Nyarak gazdag, országszerte egyre népszerűbbé váló kulturális programjának bázisává. S a városban sétálva lépten-nyomon szembeötlenek a barokk, klasszicista, copf-stílusú középületek, templomok, műemlékházak és az alföldi népi építészet bájos emlékei. A vár 60 holdas ősparkjának festői környezetében létesült a romantikus csónakázó tó és a nyolcmedencés Várfürdő, amelynek kétezer méter mélyről felfakadó 70 fokos vize messzeföldről vonzza az üdülni, gyógyulni vágyókat. Az a gyanúm azonban, hogy mindezek mellett van még Gyulán valami, ami az odatévedő idegenekre elsősorban hat. És ez a gyulaiak nemzetiségeket összefogó embersége, városuk iránti okos, áldozatkész szeretete, s az a törekvésük, hogy otthonossá — otthonná — tegyék. P. |. Az Erkel-fa, állítólag alatta fogant a Bánk bán opera terve Artézi kút a városban ttencsik István „Szamaras fiú" című szobra a Várfürdő parkjában (D r Mosonyi Tibor felv.)
