Budapest, 1966. (4. évfolyam)

5. szám augusztus - Földes Péter: Epizódok a Kötársaság tértörténetéből

FÖLDES PÉTER: Anapokban körüljártam a Köztársaság teret. Van ott méltó emléktábla. De én egy másikat kerestem, amelyen ez állna: „A Köztársaság téren bontott szárnyat az 1918-as magyar köztársaság!" Meg ez is: „Budapest munkássága itt tartotta legelső nyilvános gyűlését!" Ilyen tábla azonban nincsen. Pedig lehetne. Kellene, hogy legyen. És még lehet is. Bízom benne, ha előbb nem, legkésőbb három esztendő múlva leleplezik, valamelyik épület falán, talán az Erkel Színházén vagy a Gázművekén. Mert akkor lesz éppen századik éve annak, hogy a Köztársaság tér elkezdte történelmi szereplését. Igazán jelentős, valóban történelmi a pályafutása. Éppen ehhez a terünkhöz fűződnek Budapest szocialista mozgalmának legrégibb hagyományai. Munkásmegmozdulások 1848 óta voltak. De a magyar szocialista munkásmozgalom születési éve az 1868-as esztendő. Ekkor alakult meg a magyar proletariátus első pártjellegű és szociáldemokrata világnézetű szervezete, az Altalános Munkásegylet. Természetesen a lábára álló, fiatal mun-Az első pest-budai nyilvános munkásgyűlés plakátjának magyar nyelvű része. (Munkásmozgalmi múzeum) kásmozgalom azonnal a hatalom ellenállásába ütközött. — Önök . .. munkások. Szorgalmasan dolgoznak önök ? A többi nem tartozik önökre. Semmilyen egyesület nem kell maguknak, és ha beleavatkoznak a politikába, mi maguk ellen megfelelő rendszabályokat tudunk alkalmazni! — A kellemes megjelenésű és „felfelé" igen simulékony, „lefelé" azonban goromba Wenckheim Béla báró, az Andrássy-kormány belügyminisztere kiáltozta ezt. „Szivarral a szájában, lihegve és füstölve" — mint maga Marx számol be róla az Internacionálé 1869-es bázeli kongresszusán, a magyarországi munkásmozgalom helyzetét ecsetelve. Akiket pedig — ahogyan Marx mondja — a „nagy férfiú" így megfenyegetett, akikre rádörgött, a pozsonyi munkásság képviselői voltak. Azt jöttek panaszolni, hogy hetek óta nem engedélyezik nyilvános gyűlésüket, sőt még olyan összejövetelek megtartását sem, ahol a betegsegélyző egylet javára gyűjthetnének. Miután továbbra is hiába magyarázgattak, ezzel a kijelentéssel távoztak el a belügyminisztertől: — Amennyiben az állami ügyek befolyásolják a munkásság helyzetét, a munkások kötelesek, és természetesen fognak is, politikával foglalkozni! Nem volt ez puszta fogadkozás. A magyar munkásmozgalom már létező szervezetére támaszkodva, meg is cselekedték, amit ígértek. 1869 márciusában a pozsonyiak kivívták nagygyűlésüket — a legelső nyilvános munkásgyűlést Magyarországon. A következő nagygyűlést a pestiek kezdeményezték, és 1869. augusztus 20-ra, István napjára hirdették meg. Ez lett Budapest munkásságának legelső nyilvános demonstrációja. A „népgyűlés" helyét a nyomtatott felhívásban így jelölték meg: „A Kerepesi úton levő Gázgyár előtti tér". „Kerepesi út"-nak a Rákóczi utat hívták még akkor. A régi Gázgyár emlékét (és a „gáz" magyarított kifejezését) pedig máig őrzi a Rákóczi úttal párhuzamosan futó, nyúlfarknyi „Légszesz utca" neve. Ez zárja le a frontjával a térnek forduló épület jobb oldali szárnyát — ma a Gázművek központja van itt. Vagyis a Gázgyár nem érintkezett közvetíenül a Kerepesi úttal, s hogy a korabeli plakát mégis „Kere-A Köztársaság tér Gázművek felé eső része napjainkban, előtérben a munkásmozgalom mártírjainak emlékműve "Epizódok a Köztársaság tér történetéből