Budapest, 1966. (4. évfolyam)

4. szám július - Gergely Mihály: Modern galériát Budapestnek

Egy ország megismeréséhez, egy nép történelmének, kultúrájának, lelkiségének megértéséhez számtalan út vezet. A képzőművészettel való ismerkedés feltétlenül a főútvonalak egyike. Ha az ember nem éri be a felszínes benyomásokkal, nem mondhat le arról a sok más forrásnál megbízhatóbb ismeretről, amit egy ország festőitől, grafikusaitól, szobrászaitól kaphat. A világ sok fővárosa tudja ezt, s megteremti a lehetőséget, hogy hazaiak és külföldiek együtt láthassák élő képzőművészeik termésének javát, jellemző darabjait. Az elmúlt tíz évben Európa több országában megfordultam, s nem mulasztottam el az alkalmat sehol, hogy a világhíres képtárakban őrzött festmények, szobrok mellett fölkeressem a jelenkori képzőművészet galériáit is. És Leningrádban, Hágában, Brüsszelben, Párizsban — ahol jártam — van ilyen galéria. Az utóbbi években többször kalauzoltam külföldi ismerősöket a Szépművészeti Múzeumban, a Nemzeti Galériában. Meg nem állhattam, hogy ne dicsekvő büszkeséggel mutassam meg nekik a világ múzeumaiban párját ritkító kis gyűjteményt, a hét Greco-festményt, melynél többet csak a madridi Prado mondhat magáénak. Goya öt remekműve előtt is hosszabban marasztaltam vendégeimet, hasonlóan Rembrandt három festménye előtt. A Nemzeti Galériában is tetszéssel és érdeklődéssel szemlélték a XIX. és XX. századi festészetünket. Utána azonban majdnem valamennyien megkérdezték: és hol vannak a maiak? . . . S akkor én restellkedve csak azt felelhettem: sajnos, Budapestnek, a kétmilliós világvárosnak nincs Modern Galériája! Hogy miért nincs ? . . . Van ugyan európai hírű grafikánk, sok nagyon tehetséges grafikusunk, akik egymásután aratják sikereiket külföldön, műveikkel nemzetközi elismerést szereztek a luganói, velencei, tokiói stb. kiállításokon, festőink, szobrászaink közül is számontartanak néhányat határainkon kívül, szaporodnak a meghívások külföldi kiállításokra; mindezt tudom, de hogy miért nincs élő képzőművészeink állandó bemutatására egy Modern Galéria, azt nem tudom megmondani. Nem én vagyok az első s az egyetlen, aki fölteszem ezt a kérdést. A múltkoriban az Élet és Irodalomban pendítette meg néhány rövid írás ezt a gondolatot. Az ott elhangzott, türelmetlen és sürgető kérdésekre azonban sem az Élet és Irodalomban, sem máshol nem olvastam választ. Itt közügyről van szó. Magyarország egyik olyan értékéről, amivel pironkodás nélkül dicsekedhetünk a hozzánk érkező külföldieknek is. A múzeumi bérlettel rendelkezők és a szorgalmas kiállításlátogatók egyre népesebb családjába tartozom, ezért bátorkodom kijelenteni: a termek sorát tudjuk már ma megtölteni nemzetközi rangú grafikával (pillanatnyilag a grafika volna az új galéria fő erőssége), de szobrok, kisplasztikái munkák és festmények is vannak szép számmal, az utolsó húsz év terméséből, és élő művészeink régebbi müveiből, melyek együttesen minden további halogatás nélkül megérdemlik, hogy állandó otthont kapjanak. Nagy örömmel hallottam Mihályfi Ernőnek az országgyűlésen elmondott javaslatát. Ha befejezik a Vár újjáépítését, oda költözik fel a Nemzeti Galéria, az egykori Kúria épülete pedig maradjon továbbra is a képzőművészeteké! Hadd egészítsem ki ezt a gondolatot: a Modern Galéria végleges és méltó otthona legyen! Addig azonban még évek elmúlnak, addig nem várhatunk, ne várjunk! Azonnali megoldást kell találnunk, s erre ugyancsak van mód. Éppen a Nemzeti Galériában. A Galéria megnyitása óta a földszinti teremsorban időszaki kiállításokat rendeznek, azokat most, a Műcsarnok restaurálása után, áttehetik oda, az oldaltermekbe, olykor valamennyi helyiségbe» és az Ernst múzeumba. Csak egy kicsit jobban kell gazdálkodni kiállító termeinkkel. A Nemzeti Galéria földszintjén pedig minden átalakítás nélkül, pár hét alatt megteremthető a Modern Galéria. A legalkalmasabb helyen, hiszen itt egymás után tekinthetnék meg a látogatók a XIX., XX. századi és jelenkori képzőművészetünk legjobb alkotásait. A város központjában. És ami még e megoldás mellett szól: a Nemzeti Galéria elköltözése után hosszabb szünet nélkül örökébe léphet a Modern Galéria, melyet addig megismer, megszeret a múzeumlátogató közönség. Gergely Mihály A Nemzeti Galériában A Budapest fotópályázatára „Művészet" jeligével érkezett pályamű 38 Modern Galériát Budapestnek ,