Budapest, 1966. (4. évfolyam)

4. szám július - Polgár Károly: A főváros Madách-szobor pályázatai

(Zilahy István felv.) Vilt Tibornak a zártkörű pályázatra beküldött nyertes pályaműve nagyságaink szobrai között épp a Madách­emlékszobor számára ? Régi adósság törlesz­tése a tervezett emlékmű, mivel a fővárosban sehol sincs Madáchnak megfelelő méretű szobra, viszont a művész-mellszobrok cso­portjában megörökített nagyjaink közül nem egyet (pl. Ady, Arany, Derkovits) találunk, akinek nagyméretű szobra Budapest (vagy más magyar város) reprezentatív közterét díszíti. A „kiemelés" pedig nem éles és egy­általán nem hivalkodó, hiszen a Madách­szobor különálló hatása közvetlen környeze­tében érvényesül, tőle távolabb helyezkednek majd el a művész mellszobrok, általában látótávolságon kívül. A „területi egység" lé­nyegében tehát az egész Margitszigetet jelenti. A Margitsziget hangulati elemekben gaz­dag, nagy zöldterületére a város zaja és nyug­talansága csak igen tompán, halkítottan áram­lik be — úgy érezzük — ezért is méltó kör­nyezete lesz a nagy magányos gondolkodó szoborképmásának. , Az 1965-ös nyilvános és az 1966. évi zártkörű pályázat A Fővárosi Tanács 1965. szeptember 3-i pályázati felhívása szerint tehát a Margit­szigetre tervezett Madách-emlékmű pályá­zaton minden magyar szobrász- és építőmű­vész részt vehetett. A pályázati feltételek ki­kötik, hogy a szobor egyalakos, portréjellegű legyen, de nem írják elő a kivitelezés anya­gát, méretét. Összesen 41 000 forint volt a pályadíjak értéke az első díjon kívül, amely magára a szobor kivitelezésére szóló megbí­zást jelentette volna. Ismét nagy érdeklődés támadt a művészek körében. A felhívásra kilencvenhárom szob­rász jelentkezett, egyidejűleg sokan építész­társukat is bejelentették. A pályatervek de­cember 15-i átadásakor váratlanul csökkent a művészek száma. Többen úgy érezték, hogy nem tudnak megfelelő eredménnyel szerepelni a pályázaton, mások nem készül­tek el pályaterveikkel egyéb feladataik miatt. Itt kell megjegyeznünk, hogy — az 1938-as állapottal ellentétben — ma tekintélyes szá­mú állami megbízást kapnak a képzőművé­szek és nyilvános pályázaton sokan éppen határidőhöz kötött megbízásaik miatt nem is tudtak részt venni. Ilyen körülmények között az is figyelemre méltó, hogy negyvenhét mű­vész (részben alkotópár) ötvenhét pályater­vet készített a Madách-szobor második nyil­vános pályázatára. A résztvevők között nem egy művészt ta­lálunk, aki az 1938-as pályázaton is szerepelt, sőt olyanokat is — Grantner Jenő és Kis­faludi Stróbl Zsigmond személyében — akik 1938-ban sikert is értek el a Madách-pályá­zaton. (Kisfaludi Stróbl 1965-ös Madách figurája lényegében teljesen megegyezik az 1938-as pályatervének főalakjával.) Csorba Géza fiatalkori „Magyar Pantheon" tervének Madách alakját használta fel. A pályázat elbírálására 1965. december 20-án került sor a Dimitrov Művelődési Ház színháztermében. A bíráló bizottság javasla­ta alapján a Képző- és Iparművészeti Lekto­rátus a következő határozatot hozta: „Az öt­venhét pályamű közül egyiket sem tartja je­lenlegi állapotában kivitelezésre alkalmasnak, hét pályaműben látja azonban azt a lehetősé­get, melynek alapján az alkotó művészek zártkörű pályázaton újabb fordulóban részt vehetnek. Ezek a művészek a következők: Kőfalvi Gyula, Marton László, Tar István, Ungvári Lajos, Varga Imre, Vasas Károly, Vilt Tibor." Sok tekintetben tehát megismétlődött a Madách-szobor pályázat 1938-as sorsa. A pá­lyázat művészeti eredményeit elemezve ta­pasztalhattuk, hogy 1965-ben lényegesen ke­vesebb pályaterv volt illusztratív jellegű. Jobban foglalkoztatta most a művészeket a monumentalitás, lényegábrázolásra való tö­rekvés. Sokan az alkotó zsenit igyekeztek úgy ábrázolni, hogy az emlékmű környezetével való kapcsolat harmóniájáról sem feledkez­tek meg. A zártkörű pályázaton a meghívott hét művésznek nyolcvan centiméteres szobor­tervben kellett a feladat megoldását bemu­tatnia. Mintegy három hónap állt a pályázók rendelkezésére ebben az újabb fordulóban. A bírálóbizottságban elhangzott vélemények alapján végül 1966. április 20-án született meg a lektorátusi határozat: Vilt Tibor szob­rászművész nyerte meg a pályázatot, ő kapta meg a megbízást a Madách-szobor kiviteli tervének elkészítésére. Sikeres megoldást kívánunk Vilt Tibornak ehhez a szép feladat­hoz. TASNÁDI VARGA ÉVA BOCSÁNAT Valami rettenetes vágy hajtja utánad a szívem. Tudom, hogy hiába várlak, zord napok messze sodortak, s márciusi zöld ragyogása nem fon át kettőnket újra. Idegen várost szeretsz most s idegen nőkre borulva felejted ölelésem s a szót, mik hozzám vezettek. Új már a Simcád volánja és vitáink elcsitultak, nincs albérleti remegés, vadonatúj a felöltőd, s vadonatújak a tervek, melyek közt nevem áthúztad. Magamról nem sokat írok. Élek, mint virág a porban, s hullásomban is megértem az ifjúság egyszeregyét. 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom