Budapest, 1947. (3. évfolyam)

3. szám - VÁRDAY GYÖRGY: A budapesti villamos

Nem sokkal az utolsó lóvasúti vonal megszüntetése előtt, 1896-ban készült el, sok huza-vona után a földalatti villamosvasút. A Pesti Közúti Villamos Vaspálya Társaság már 1873-ban kért engedélyt arra, hogy a Sugár-úton lóvasúti vonalat építhessen, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa azonban az engedélyt nem adta meg azzal az indokkal, hogy az utat a sétakocsizás céljára kell fenntartani. Hosszú évekkel később mégis sikerült a társaságnak az engedélyt megszereznie, csakhogy nem földfeletti, hanem földalatti, illetve utcaszínt alatti vasút építésére. A nyolcvanas évek után új erőre kap a gazdasági élet, ismét fellendülés következik. Vállalkozási szellem lesz úrrá a városon, ipar és kereskedelem soha nem remélt virágzásnak indul; s a főváros egyre erőteljesebb lépéseket tesz világvárossá való fejlődés terén. Hatalmas építkezések alakítják át a városképet, a beépített terület bővül, közelebb jut a peremvárosokhoz. A környék is fejlődik, a jelentéktelen települések életerős községekké, ipari városokká alakulnak át. A közlekedési társaságok új bevételi forrásokat láttak a szomszéd községeknek a fővárossal való összekapcsolásában. »Helyiérdekű« vasúti vonalak vezetését vették tehát tervbe. A kilencvenes években a főváros egyik legforgalmasabb vonala az újpesti volt s ez a jelentős forgalom bírt rá egy új vállalkozást arra, hogy egy második Újpestre vezető vonalat építsen. így került sor a millennium évében a Ferdinánd-térről a megyeri kápolnáig, majd Rákospalotáig helyiérdekű villamosvasút létesítésére. Ez volt a BŰR vasút. A versenyt azonban az új vállalat a BKVT vonalaival nem tudta felvenni s állandó anyagi nehézségek után hamarosan beolvadt a BKVT-be. Az első engedélyt vicinális vasutak építésére tulajdonképen a budai Közúti Vaspálya Társaság kapta, még 1873-ban. Azonban csak 15 esztendő múlva, 1898-ban építették az első budafoki vonalat, villamosüzemmel. A BKVT hamarosan felismerte az új üzleti lehetőségeket a határon túl terjedő vasúti forgalomban s mint tőkeerős társaság, megalapította 104 a Budapesti Helyi Érdekű Vasútak Rt-t a vicinális vasúti forgalom kiépítésére. 1888-ban három vonalat, a Haraszti, Cinkotai és Szentendrei gőzüzemű vonalat már át is adták a forgalomnak. Egy másik vállalat, a Trust által alapított, a Szentlőrinci, majd a Budafoki vonalat építette ki. A legforgalmasabb a Szentlőrinci és a Haraszti vonal volt. A vicinális vasútak semmiféle részesedét nem fizettek s a tarifa kérdéseiben sem volt beleszólási joga a városnak. Amillenium után mind a Városi Vasút, mind a Közúti Vasút gyors ütemben építi ki az egész várost behálózó vonalait. A főváros tehát már rendelkezett korszerű villamosközlekedéssel, a lóvasút eltűnt, de megmaradt, sőt 1895-ben újabb lendületet vett a lófogatú társaskocsi-, az omnibuszközlekedés fejlődése. Ekkor ugyanis több kisebb vállalkozás részvénytársasággá tömörült. Székesfővárosi Közlekedési Vállalat Rt. volt a hivatalos neve az omnibuszközlekedést most már rendszeresen lebonyolító vállalkozásnak, amely Buda és Pest között a Lánchídon és az Erzsébethídon át öt viszonylatban tartott fenn járatokat. Nagy befogadóképességű emeletes kocsikat állítottak üzembe, hogy a járat gazdaságosságát biztosítsák, mert a villamossal szemben az omnibusz csak úgy volt életképes, ha olcsóbb utazási lehetőséget nyújtott. A szakaszjegy ára itt csak 4 krajcárba került. A tarifa olcsóbbsága meg is mutatta hatását: az omnibuszok egyre jelentékenyebb forgalmat bonyolítottak le, s míg 1900-ban 3 5 millió, 1913-ban már majdnem 14 millió utast szállítottak. Az idő azonban az omnibusz fölött is eljárt, s miként a lóvasútat a villamosvasút, az omnibuszt az autóbusz szorította lassan le a porondról. Már 1913-ban elhatározta a főváros az omnibuszforgalom megszüntetését, illetve a vállalat megváltását és autobuszközlekedés bebezetését. A háború kitörése miatt azonban a terv némi késedelmet szenvedett s csak 1915 elején került sör megvalósítására. A főváros ekkor néhány autóbuszt vásárolt s ezzel megvetette az Autóbusz Üzem alapjait. Az első autóbuszvonal a Városligetből a Vilmos császárútig, majd az Apponyi-térig húzódott. A békeévekben nemcsak az új villamosvonalak épültek ki, lépést tartván a város fejlődésével, hanem ebben az időben történtek a legnagyobb üzemi beruházások s a vállalat technikai tökéletesítése is. A világháború alaposan megrendítette a vállalat anyagi alapjait s kimerítette az üzemi berendezéseket. Az összeomlás után, 1918-ban a kormány köztulajdonba vette a két konkurrens vállalatot s Budapesti Egyesített Városi Vasutak néven egyesítette őket. A forradalmak után, az 1922. év végére a főváros a két vállalat területhasználati szerződését felmondotta majd a vasútakat megváltotta s üzemüket az e célból alakított részvénytársaságra, a BSzKRt-ra bízta. A BSzKRt tehát tulajdonképen a főváros vagyonát képező vasutak üzemkezelő, hasznosító szerve.