Budapest, 1947. (3. évfolyam)

2.szám - BOROS ÁDÁM: A Gellérthegy

A Gellérthegy rajza a török hódoltság idején (jellérthegyünk ma már a város belsejében lévén, eredeti növényzete nagyon megfogyatkozott. Déli lejtőin, a mai villák helyén, emberöltőkkel ezelőtt a legpompásabb gyümölcsök és szőlők pompáztak, sziklás részeinek hozzáférhető helyein régóta sétányokat, parkokat létesítettek. Egykori érdekes vegetációjának napjainkban csak maradékai vannak meg, de egykori érdekes növényvilágáról képet szerezhetünk magunknak régi tudományos feljegyzéseken kívül különösen úgy, ha figyelmünket a szomszédos Sashegy felé fordítjuk. A Sashegynek pompás dolomit-flórája még ma is, az ostrom pusztításai ellenére is, eléggé teljes. A Sashegyhez hasonló volt egykor a Gellérthegy is. A budai hegyek, köztük elsősorban a Gellérthegy déli lejtői meleg, védett fekvésük folytán kitűnő szőlőt és gyümölcsöt termettek, amíg a város terjedése ki nem szorította őket. Ezt már a középkor embere is jól tudta s a budai hegyek borait a Vár barlangokból alakított sziklapincéiben tartotta. Már a török időkben a Gellérthegyen virágzó gyümölcsösök lehettek, a hol a törökök megtelepítették saját kultúrnövényeiket is. Ennek egy-két élő nyoma máig fennmaradt. Minden jel arra mutat, hogy a Gellérthegy déli oldalán néhány tő alakjában megmaradt török pirosító (Peganum harmala) a törökök egykori kultúrájának maradéka. A törökök szerették a szép piros színt s ezt a Peganum-ból nyerték. Megtelepítették a Gellérthegyen s néhány évszázados példánya napjainkig fenntartotta magát. Nem szaporodik, de az egykor beültetett tövek életben maradtak. Lehetséges, hogy a törökpirosítóktól nem messze élő vén fügefácskák (Ficus carica) szintén török telepítés maradványai, de ezeket későbbi korok gyümölcsészeti törekvései is meghonosíthatták, ugyancsak az orgonabokrokat "is, amelyek századunk elején teljesen vad benyomást keltettek az akkor kertészetileg nem művelt területen. Az első világháborút követő időben Rapaics Raymund eszméjére fővárosunk kertészete elhatározta, hogy a Gellérthegyből olyan sziklakertet alakít, melyet a hazai flóra érdekességeiből állít össze, úgy tehát, hogy az gyönyörködtetés mellett a hazai föld szépségeit adja s így a szülőföld és a honismeret céljait is szolgálja. A nagyszabású munkát meg is kezdték s csak az ostrom, mely a Gellérthegyet különös súlyosan érintette, rombolta e sok év gyönyörű munkáját. A viszonyok javulásával azonban a főváros újra kezdi a munkálatokat s a Gellérthegyből olyan sziklakertet készül alakítani, mely szép hazai növények élő gyűjteménye lesz, olyan botanikus kert tehát, mely egyben gyönyörködtet is. Ha a terv sikerül, olyan jellegzetes hazai kert lesz ez, amelyet sehol másutt nem fog látni senki s így Budapest nevezetességeit egy szép alkotással fogja gyarapítani. A növényvilág iránt közelebbről nem érdeklődő közönségünk nem is gondolja, hogy a hazai növénytakaró alkotói közt mennyi szép, kertbe illő virág van, amelyeket összegyűjtve, olyan nagyszerű kertet kaphatunk, mely különlegesen a magyar medence kertje lesz s amilyennel másutt sem a szabadban, sem kultúrában nem találkozunk. Említettük, hogy a Gellérthegy szikláin máig megmaradtak az eredeti növényvilág egyes érdekességei. A barlangkápolna közelében április végén a sziklákon alulról is meglátjuk az Alyssum arduini nevű szép keresztesvirágú ternye fajt, mely a legkisebb sziklarepedésekbe fészkeli be magát s így a leghozzáférhetetlenebb sziklákon csüng. A gyűjtő botanikus a Gellérthegyen alig juthat hozzá, hogy egy szálacskát gyűjteményébe tehessen. Ez a növény a Sashegyen nem él, legközelebbi termőhelye a budaőrsi Törökugrató és a Csiki hegyek, majd a Pilis és a Gerecse hegységben a bajóti Öregkő. Másik nevezetessége a Gellérthegynek a Silene flavcscens nevű szegfűféle, mely csupán egy sziklatömbön rejtőzik a citadella alatt. Növényföldrajzi szempontból ez még nevezetesebb növény, m nt az előbbi, mert balkáni növény, melynek legközelebbi termőhelye csupán az Aldunánál és a tengerparti Velebit hegységben van. Korunk botanikusai elől sokáig elrejtőzve maradt, jóllehet már 80 éve, hogy a Gellérthegyen felfedezték. * -N em messze a Silene flavescenstől él a Gellérthegyen egy parányi zsurlókülsejű cserje, mely igénytelenségével csak a botanikus figyelmét vonja magára, de cvüt-^ít - 1 " ' 1—-—TäSwüa A Gellérthegy a pesti oldalról a barokk-korban 70