Budapest, 1947. (3. évfolyam)

2.szám - GERŐ LÁSZLÓ: A Szervita-tér

Gerő László A SZERVITA-TÉR Ilertz-féle metszet a barokk-kori szervita-templomról és kolostorról. The Baroque Servite Church and Monastery. Engraving by Hertz. Tpaßiopa TepTua c H3c6pa>Kei:i:eM uepicBH H MOHacTbipa CepBHT BpeweH BapoK Gravüre de Hertz. Église et couvent des Servites de l'époque baroque. EGYKORÚ TELEKKÖNYVEK szerint a 18. század harmincas éveiben »puszta, égett, vagy csak sövényekkel elkerített és épületek nélküli házhelyeknek nevezett telkek«-ből áll még a fallal körülvett belváros egyharmad része. A hitelt érdemlő leírások szerint tehát Pest ebben az időben nagyon elhagyott képet mutat. A mai Szervita-teret a töröktől való felszabadulás után a telekkönyv »köröskörül rommálett, sivár, szabad térség«nek írja le. Ez akkor még nem is tér, hanem csak házhely volt, amelyet a kamarai kormányhatóság adományozott Venerio Ceresola építőmester, városi tanácsosnak 1696-ban azzal a kikötéssel, hogy házat emeljen rajta. Az ostrom után Pesten letelepedett szervita-rend alkalmas helyet keresett és választása a Váci-kapu mellett fekvő török mecsetre, más nevén Nagymecset vagy Szépmecsetre esett, mely a mai városháza északnyugati sarka helyén állott és melyet az idősebb J. B. Fischer von Erlach ittjárt bécsi építész metszetéből ismerünk. I. Lipót 1688 november 13-án kelt rendeletével a mecsetet és a szomszédságában állott házat — az ú. n. törökházat — mely 30 öl hosszú, 33 öl széles, négyszögletes egyemeletes düledező ház volt, a rendnek adományozta, megfelelő területtel, egy új templom és rendház emelésére. A mai városháza történetéből — Schoen Arnold munkájából — tudjuk, hogy a törökök nem építettek új mecsetet itt, hanem csak átalakították a Johannita lovagrend 15. század elején ideépített, Szent Miklósról nevezett templomát. A templom-mecsetet a szerviták ideköltözése idején lőporraklárnak használták. Az atyák első dolga volt a piszkos mecset kitakarítása, melyben első szentmiséjüket 1689 augusztus 23-án tartották. A mecsettemplom 1691-ben már Szent Anna nevét viseli. A rend naplói 1694—99 között Szent Annáén kívül a Fájdalmas Anya, Szent Benitius Fülöp és Nepomuki Szent János tiszteletére készült oltárokról számolnak be. A törököktől elhagyott mecset 43 éven át szolgált a rend templomául, bár 1715-ben tulajdonjoga a városra, illetőleg a királyi kincstárra együtt, szállt át a mai városház telkével. »Pest város — írja Rómer Flóris — a rendnek ezen tágas területét folyvást kanccsal szemmel nézte . . .« és »a területet, melyet a katonai hatóság az új jövevény-papok számára átengedett, a város túlságig nagynak és a polgárság kiterjedhetése tekintetéből alkalmatlannak tartotta« a szerviták számára. A város nem is nyugodott addig, míg tervezett kórháza részére 1715-ben a rend ezt a hatalmas telkét át nem engedte, amiért kárpótlásul az Irgalmasok utcáján inneni (később Gránátos-, ma Városház-utca) telkeket kapta, melyekkel a rend telke kiegészült egészen a »Steierbeckh felé eső köz, azaz a Zwerchgassl, a mai Zsibárus (Párisi-) utca« vonaláig. A város azután 1716-ban a katonakincstárnak adta a nemrég megszerzett telket a rokkant katonák invaliduspalotája számára. A szerzet ugyan 1717-ben a mecsettemplom és a körülötte fekvő temető tulajdonjogát is átadta, azonban kikötötte azt, hogy mindaddig, míg új templomuk elkészül, a mecsettemplom nem bontható le, továbbá, hogy az elbontásakor kikerülő építőanyagokat az új templomhoz felhasználhatják. Azt a romos házhelyet, amelyet a városi tanácstól Ceresola kapott, anélkül, hogy beépítette volna, 1707-ben eladta Suchentrunck János György kovácsmesternek. A pestvárosi legrégibb telekkönyv 1733-ból származó adatai szerint ennek a teleknek a száma 11-es. Tőle délre fekvő 12-es számú telek volt a szervitáké, a 13-as (Képfaragó) és 14-es (Horváth András) telkeket a Gránátosutca túlsó oldalán fekvő 34-es telekért kapta a rend cserébe. Ez a 34-es telek egészen a városfalig húzódott hatalmas terület, melyen nemsokára az invalidusok laktanyája építkezése (mai városháza) kezdődött. A SZERVITA ATYÁK 1716-ban a Tanácstól kérték, hogy a városháza mellett ekkortájt elbontott Szentháromságoszlopot a 11-es házhely telkére (Am Platzl) állíthassák fel. A tanács azonban nem találta a szobrot a belvárosban megfelelőnek és eladta Baja városának. Az 1711. évi szörnyű pestisjárvány idején a rend csaknem kihalt. A következő évben árvíz pusztított, így csak 1717 április 27-én tették le a kolostor alapkövét, melynek építkezése 1722-ig húzódott. A naplók szerint a konvent ebédlőjét Hölbling Jánossal (f 1736) építtették. Tőle kért a rend azidei szuperiora új temlomukra is tervet. Hölbling két tervet is készített. Az 1756-ból származó Urbárium szerint »ezek majd aránylag kicsinyek, majd ismét bazilikaszerűek voltak, végtére 1725-ben letették az alapkövet«. A mai templom építkezéshez tehát a se nem szűk, se nem bő harmadik terv szerint fogtak — melynek szerzőjéről hallgat az Urbárium és a rendi naplók sein említik többé Hölblinget. Ezért tartja Schoen valószínűnek, hogy a temlom építését a felsőpfalzi Neustadtból ideszármazó és Pesten megtelepedett Paur (Pauer) János György (1692—1752) építőmester vezette, aki már előzőleg építette a szerviták új konventjét, velük állandó jóviszonyban élt, saját költségén emeltette 1748-ban a templom Segítő Szűz Mária oltárát és e templom kriptájába kívánván temetkezni, 1752-ben 200 forintos alapítványt tett. Paur építőmester különben is járatos volt a templomépítésben, hiszen mint tudjuk, ő alakította és vezette a belvárosi plébániatemplom és tornyainak az építését s dolgozott a pesti klarisszák klastromán (Közgazdasági Egyetem) és tornyán is, mely épület ugyan nem sokat őrzött meg eredeti külsejéből ; ugyanis II. József a rend kolostorát kórházi célokra rendelte és ekkor copfstílusban átépítették. A kész templomot 1732 augusztus 22-én benedikálta a szerviták szuperiora. Az egykori török mecset kulcsait pedig ugyanekkor ünnepélyesen átadta a rend az új kaszárnya ezredesének. De mivel a laktanya-kápolna még nem készült el, a katonaság a szerviták templomát használta 1735 októberéig. Az újonnan felépített kolostor és a tervezett templom homlokzata a 11-es számú telekre nézett, mely, mint említettük, Suchentrunké volt és melyet tőle veje, Liegler Péter örökölt, aki szintén kovácsmester volt. A majántulajdonban 60