Budapest, 1947. (3. évfolyam)

11. szám - YBL ERVIN: Arpádházi királyleány képe a berni dominikánus kolostorban

YBL ERVIN Ar pád liási Szent Margit arcképe as egykori berni domin iká nus templom ban A berni úgynevezett »Französische Kirche«-bcn, melyet a dominikánusok 1269-ben történt megtelepedésük után építettek a hozzátartozó, de azóta el­pusztult kolostorral együtt, a figyel­mes magyar látogatót érdekes meg­lepetés éri. Az egykori szerzetesi, most helvét hitvallású templom hajóját a középkor végén a szentélytől finom kései gótikus árkáddal választották el és ennek egyik belső falán a most szentté avatott Árpádházi Boldog Margitot ábrázolták. Az árkád alatt, annak közepén eredetileg Szűz Mária oltára állott, az árkád homlok- és oldalfalait pedig falképekkel díszí­tették. A mögöttelévő szentély kizáró­lag a dominikánusok ájtatosságára szolgált. Mindegyik falkép Mária dicsőségét zengi, a homlokfal közepén az Angyali Üdvözlet a két alakot egymástól el­választó, szokásos kettős kompozí­cióban, az árkád belső oldalán, az oltártól jobbra és balra pedig Jesse, valamint Szent Domokos fája. Szent Domokos rendje különösképen szol­gálja Mária tiszteletét. Jesse, illetőleg Szent Domokos a két festmény alján fekszik, mellükből nő ki a terebélyes fa, amelynek közepéről mindkét képen a Szűz Anya ragyog felénk a kis Jézussal. Körülötte az ősöknek, illető­leg 24 dominikánus szentnek mellképe ékesíti az ágakat. Mindegyik mellett írásos tekercs lobog, vonaljátékukon, az ágak leveleinek rajzán nyugszik elsősorban a csúcsívben szerkesztett falkép kései középkori, dekoratív hatása. Jóllehet, a két festmény alul a fekvő alaknál még érezteti a teret, az ágaknál már semleges háttér előtt, a síkban terül szét, akár egy családfa. Valóban, Jesse fája — mint ez szoká­sos — nem akar más lenni, mint Jézus emberi származásának föltüntetése, szent Domokosé pedig, a dominikánus szerzet, illetőleg eszme kiterebélyese. désének ábrázolása. A kései gót festő úgy szerkesztette az utóbbi képet, hogy Mária köré a fontosabb dominikánus szentek ke­rül jenek. Köztük egy sorral lejjebb lát­juk fehér-fekete apácaruhában Boldog, immáron Szent Margitot oldalán lobo­gó tekerccsel, alatta pedig a hármas halmon nyugvó, apostoli keresztes, arany királyi koronás, magyar címert. A jobbjában fogott tekercsen a követ­kező fölírás olvasható : Btn Margareta, regis ugarié filia scitate et miac'lis gspicua; a rövidítéseket kiegészítve. Beata Margareta, regis Hungáriáé filia sanctitate et miraculis cospicua. Dics­fénytől övezett fejét jobbra hajtva, balját szívéhez emelve, ájtatos ki­fejezéssel tekint reánk IV. Béla leánya, aki 1242-ben született és mint zárda­főnöknő halt- meg 1271-ben. A balkéz

Next

/
Oldalképek
Tartalom