Budapest, 1947. (3. évfolyam)

11. szám - YBL ERVIN: Arpádházi királyleány képe a berni dominikánus kolostorban

egyúttal a fölemelt fekete apácaköntöst is tartja. A képek a Jesse fáján alul füvön található jelzés szerint 1495-ben készültek el és festőj ük ugyanitt a füvön található szekfű tanúsága szerint az ú. n. »SzekfűsMester«köréhez tartozott. A falképre vonatkozó adatok választ adnak arra a kérdésre is, hogy miként került a külföldön aránylag kevéssé ismert Arpádházi magyar szent arcképe a többi híres dominikánus mellé. Az árkádon az Angyali Üdvözlet alakjainak lábánál levő címerek szerint a festményeket Sackelmeister Anton Archer és felesége : Margaretha Fränkli készíttette. Föltehető, hogy a dominikánus szentek között az asszony patrónájának is szerepelnie kellett. így esett a választás a mi Boldog, most Szent Margitunkra. Amagyar királyleány a XlV.században külföldön is különös tiszteletben állott. A Szekfűs Mesterek rejtélyét a művészettörténet minden kutatás ellenére mindmáig nem volt képes megfejteni. 1943-ban megjelent értékes munkájában P. Maurice Moullet kimutatja, hogy különösen a svájciak közül 1500 körül egész csoport festő használta a szekfű-jelet, köztük a kiváló mester is, akitől a fribourgi Ferencesek templomának nagyszabású szárnyasoltára származik. Az 1479— 1481-ből való, kétszárnyú oltárkép bennünket magyarokat ikonográfiailag ismét közelebbről érdekel, mert jobboldali szárnya külső oldalán Magyarországi Szent Erzsébet ünnepélyes alakja jelenik meg. Árpádházi Szent Erzsébet tisztelete nálunk és külföldön egyaránt dívott, így gyakran találkozunk mindenfelé tiszteletére emelt templomokkal, oltárokkal. A fribourgi oltár festője kétségtelenül a legkiválóbb volt az összes Szekfűs Mesterek között. Stílusa felsőrajnai eredetre vall, Baselre, arra a városra, amelyben szerencsés földrajzi fekvésénél fogva, a mindenfelől jövő nemzetközi hatások — akárcsak ma — fölbukkantak. A fribourgi oltár mestere a különböző befolyásokat ösztönös tehetségével egységes- stílussá kovácsolta. Egyaránt földolgozta a flamand, burgundi, rajnai és szász elemeket, sőt nagyszabású stílusának formatisztaságában bizonyos déli hatások is jelentkeznek. Az oltárkép művészi értéke szinte vetekszik Roger van der Weyden vagy Hugo van der Goes nagyméretű alkotásaival. Ezért az oltárképért egyedül érdemes a rendkívül festői Fribourgba ellátogatni. Az oltár belsején, a középen Krisztust a kereszten láthatjuk Mária és Szent János között, mellettük két-két ferences szerzetest, a szárnyakon Jézus születését, a királyok imádását, a külsején pedig a középen az Angyali Üdvözletet, mellette balról Szent Klárát és jobbról Szent Erzsébetet életnagyságban. A berni dominikánus templom hasonló jegyű mestere már nem ilyen kivételes tehetség. Stammler szerint, lehetséges, hogy a berni Heinrieh Bichlerrel azonos. Ugyanettől a berni Szekfűs Mestertől a budapesti Szépművészeti Múzeum is őriz egy alkotást, az egykori Ker. Szent János oltára baloldali szárnyának egyik tábláját, a Salome táncát. Hermann Voss szerint az egykori oltár két szárnyán 8 képből álló sorozat volt látható. A berni egykori dominikánus templom falképe ismétlődik meg Szt Margittal gyarlóbb kiadásban Estavayer le Lac városka dominikánus templomában, a diadalíven a Neuchateli-tó partján. A Szekfűs Mesternek Szt. Margitot is ábrázoló falképe bennünk magyarokban mégis önbecsülést ébreszt föl. Bizonyítja, hogy történelmünkkel milyen szorosan belekapcsolódtunk Európa múltjának szellemi kultúrájába. A berni ésestavayeri falkép egyúttal az egyetemes katolikus egyháza t is érdekelheti .mert egyik legúj abb szentjének elfeledt, későközépkori képével gyarapítja az Árpádházi szent már ismert művészi ábrázolásait. 101