Budapest, 1947. (3. évfolyam)

9. szám - LUKÁCSNÉ BRÜLL KLÁRA: Az eltűnt Fürdősziget

L u k á rx n é It r ti I I Klára AZ ELTŰNT FEREDÖSZIQET ,mi - 'a Fotó : MAFIR T EGYIK NAPILAPUNK írja: »az angyalföldi Dráva-utcai melegvízforrások felhasználására is terveket készítettek. Az ott található melegvízforrások vizét medencékbe vezetik; külön medencék épülnek felnőttek és gyermekek számára. Az Angyalföldön tehát ugvanolyan utcai melegfürdő lehetőségeket teremtenek, mint amilyenek külföldön több nagyobb városban láthatók«. Azok, akik szíves-örömest búvárkodnak Pest-Buda régi kultúrájának színes és érdekes emlékeiben, tudják, hogy a Margitsziget északi csúcsának vonalában, a Duna közepetáján, nagyon alacsony vízállás mellett egy hosszú homokzátony látszott, mely az Újpesti sziget felé nyúlt el s fölötte hajnalban és napnyugtakor rendszerint párafelhők gomolyogtak. Amikor az óbudai Árpád-híd pillérjeinek alapját kezdték lerakni, a Duna medrében váratlan akadályra bukkantak. Melegforrásokra találtak, melyek az építés munkáját megnehezítették és késleltették. Páratlanul nagyértékű gyógyvizek ömlenek itt felhasználatlanul a Dunába. Óbudán, részben a mai Hajógyári-szigeten, amely valószínűleg valamikor összefüggött a budai parttal, régi római tábor — Castrum — állott. Ennek keleti, a Dunára néző táborkapujával szemben, a pesti oldalon, a Rákospatak torkolatától délre hídfőállást, ú. n. burgust tártak fel az ásatások. A Duna-balparti hídfőállást a jobbparton álló táborral római híd kötötte össze, amely egy szigetre támaszkodott. Ez a sziget volt az előbb említett zátony, az ú. n. Feredősziget vagy Fürdősziget, vagy ahogy a különböző korokból származó térképeken láthatjuk, Badehaufen, Badehafen, Badhäufel, stb. A régi római híd fapilléreit is megtalálták a Feredőszigeten. Egy római korból származó oltárkő és még számos feliratos kőemlék is előkerült a szigetecskén. A Dunameder kotrásakor és az óbudai Árpád-híd építésekor is sok kisebb leletre bukkantak munka közben a szorgos munkáskezek. A kövek a Nemzeti Múzeum gyűjteményében találhatók. Erről a Feredőszigetről írja a régi Pest egyik történésze, hogy a Palatinus-sziget, vagyis a mai Margitsziget északi csúcsa fölött, egészen alacsony vízállásnál nyáron, vagy tartósan hideg télen, a Duna közepén látható volt egy épületnek a maradványa, amelyből bugyborékolva szállt fel a melegvíz. A forrást emberi kéz foglalta be. Faragott márványköveket is találtak a szigeten. Valamikor tehát fürdőhely lehetett itt, a fürdő mélyébe vezető lépcső fokait pedig, amint azt az egykori krónikások mondják, éjnek idején rángatták ki barbár kezek helyükből és vitték el a szigetről. EGYKOR FŰZFÁK borították a szigetet, amely a mult század húszas éveiben még kb. 1000 lépés hosszú és 100 lépés széles volt. A sziget talaja annyira tele volt melegforrásokkal, hogy minduntalan langyos és forróvizek törtek elő a mélyből. Ha egy pálcát szúrtak kissé mélyebbre, annak a nyomán is melegforrás fakadt. A Feredőszigetnek 50—60 kisebb-nagyobb forrása volt, egyenként és csoportokat alkotva. 1856-ban a tudós Szabó József professzor megvizsgálta a különböző hőmérsékletű hőforrásokat és megállapította, hogy 30 négyszögöl területen »számos forrás (kb. 50) bugyog fel s azok között 11-nek hőfoka november 16-án +41 fok C, ugyanekkor a Duna hőfoka 4, a levegőé pedig 5 fok C volt«. A professzor kísérletezés céljaira haza is vitt ezeknek a forrásoknak a vizéből. Furcsát tapasztalt : a víz megszínesedett. Közvetlen fénynél vörösbarna, közvetett fénynél pedig ibolyaszínt mutatott. Ennek a különös jelenségnek az okát a professzor nem tudta kikutatni, a tudomány mai fejlettsége azonban erre a jelenségre is megadja a választ. A források gazdag kénhidrogén tartalmát már messziről hirdette a kén átható szaga és körülöttük erősen sárga kéreglerakódások voltak. Két hatalmas medence is volt a szigeten, melyekben a víz soha be nem fagyott s így a gyógyulást kereső emberek a legerősebb téli hidegben is élvezhették a csodaszámba menő víz áldásos hatását. A nép tömegesen talált itt gyógyulást és betegsége megszűntével oltárt, votívkövet állított hálából. Feltehetőleg ugyanabban az időben, amikor a középkor folyamán a Feredőszigeten nagy fürdőélet folyt, nagyon színes fürdőleírásokat adnak az egykorú krónikások a többi pest-budai gyógyfürdő életéről. A felhévvizi, vagyis a mai Császár- és Lukács-fürdők és a Római-fürdő környékén és az alhévvizi, tehát a mai Gellért-, Rudas- és Szent Imre-fürdők környékén magukon a fürdőkön kívül, a fürdőházak és a Duna között a feltörő melegforrások pocsolyákat alkottak s ezek gőzölgő vizébe járt a nép fürödni s fájós tagjait kúrálgatni. Leírásaik szerint valósággal bibliai képet mutatott a fürdőző, nyüzsgő tömeg, amely ruhástól feküdt bele a gyógyító melegvízbe. Valószínűleg ugyanez a kép tárult a Feredőszigeten járó krónikás elé is. A forró, kénes, iszapos víz csodákat művelt. A feljegyzések szerint a nép, még a mult század első évtizedeiben is idezarándokolt köszvényesnek hitt 336