Budapest, 1947. (3. évfolyam)

7. szám - CSORNA ANTAL: Az újjáépülő pesti parkok

C S () R N A A NT A L • 0**00 • • m ßß \l III|«l0(111 lo hiHliipesli iiiirkok A szerző felvételeit el A VÁROSLIGETBEN, aSzéclienyi­fiirdő mellett hatalmas virégzatú, a fehér és a halványzöld árnyalataiban ragyogó magnolia jelentette régebben a tavasz érkezését. Fájdalom, mult időt kell hasz- -nálnunk, mert a magnóliákat is elvitte a háború, csak hírmondó maradt belőlük. Mennyire várta már a pesti nép a Gellért-szálló, a Széchenyi-fürdő, a ligeti Körönd magnóliáit! Tömege­sen vándoroltak az Andrássy-szobor melletti, a népligeti és Erzsébet-téri bokrokhoz, nehogy a virágzást el­szalasszák. A pompás magnóliákat, a Gellért­hegy rózsaszínű mandulafáit, piros cseresznyéit, ragyogó sziklavii'ágait elnyelték a légitámadások, az ostrom és az inségiink, mely nem tudott megálljt parancsolni az értékes nö­vények előtt sem. A lidércnyomásként ránknehezedő fájdalmas időkön túlvagyunk már, megindult az élet, a romokon az újjáépítés. A székesfőváros parkjai világ­viszonylatban is az elsők közé tar­toztak s csak az idegenforgalom szem­pontjait tekintve, Budapest egyik jelentős vonzóerejét jelentették. A csodás kilátású Gellérthegy szikla­kertjei, a Margitsziget évszázados fái, a Városliget virágpompája jelentős mértékben hozzájárultak Budapest külföldi hírnevéhez. Hazai, fővárosi viszonylatban pedig egészségvédelem­mel párosult pihenési, üdülési és szórakozási lehetőséget jelentettek, kicsinynek és nagynak egyaránt. Érthető tehát, hogy az újjáépítés szempontjai a fővárosi kerteket kez­dettől figyelembe vették. A »hőskor­szakban«, 1945 elején, amikor még úgy­szólván semmi sem volt, a lassanként összeverődő régi munkásgárda a há­ború közvetlen nyomait iparkodott eltávolítani, majd erőre kapva és a székesfőváros által is egyre jobban támogatva, munkáját programszerűen folyatta. A HÁBORÚ ELŐTTI parkok helyreállítása a hároméves terv jelen­tős programpontja, de azon túl is nagyszabású fejlesztés lehetőségével kell számolni. A jövő terveinek kidolgozása mel­lett a kertészet sok olyan munkát végzett, amelyet alig vesz észre a virágot, pázsitot kedvelő közönség. A kertépítésben az előkészületi munka­idő hosszabb, a tulajdonképeni ker­tészmunka aránylag gyorsan meg­oldható. Az előkészületet a hosszú háborús események még bonyolultabbá tették, a szokásos földmunkálatokon kívül a háború nyomait kellett elsősor­ban eltüntetni. A sétányokon fel­gyülemlett soktízezer köbméternyi tör­meléket és szemetet, a bomba- és gránáttölcséreket. Az öntözőhálózat nagymértékben megsemmisült, a vilá­gító- és csatornaberendezések szintén. Ezzel szemben a pénzügyi helyzet kötöttséget ír elő, a munkateljesít­mény és mennyiség csak fokozatosan érheti el a régi színvonalat, ismét csak ridog pénzügyi okok folytán. A parkok mégis rendbejönnek. Elő­ször a belvárosiak, majd onnan a városszél felé haladva, egyre több kert éri el régi színvonalát, különösen a pesti oldalon. Budán az újjáépítés üteme lassúbb, hiszen itt nagyobb mérvű a pusztulás s nehezebbek a talajviszonyok, így itt ugyanakkora terület rendezése háromszor annyiba kerül, mint a pesti homokon. A budapesti parkok azonban még sokáig nem lesznek a régiek. A magnóliákkal, díszfákkal és fenyő­félékkel együtt a faiskolai anyag jó­része is elpusztult, hosszú időbe telik, míg a régi növényzet pótolható lesz. Annál jobban meg kell becsülni azt, ami megmaradt. A kert nem épít­mény, amely határidőre készül, ki­fejlődéséhez, lelkének, hangulatának kialakulásához hosszú évek kellenek. Bástyasétányi kilátás BH;I C aji;ien őaCTHOna View of Bastion Vin' de la promenade des Bast ions A Széchenyi-hegyi kert Cajt Ha rope Ce'ieiibH The Mount Széchenyi GardeH Jardin du Mont Széchenyi 239

Next

/
Oldalképek
Tartalom