Budapest, 1947. (3. évfolyam)

7. szám - LESTYÁN SÁNDOR: A legszebb Emlékkönyv

mikor az Emlékkönyv eléje került. Almásy Balogh Pál (Pesten Július 27-kén 1830) úgy érzi emléksoraiban, hogy minden tudomány és ismeret virága és dísze a jó szív és ezt írásba is adja. Benke József a színész, Jókai apósa, Laborfalvy Róza apja, verset ír, Miskolcon, 1829 november 28.-án : kezik : »A sajtó a nemzetiség leghathatósabb előmozdítója, igyekezzünk azt tehát elfoglalni irodalmi vállalataink terjesztése által és nemzetiségünk kiirthatlan gyökereket verend. Kolosvár 1856 szeptember 19-dikén«. A dátum jelentős, évek óta az abszolút uralom alatt keseredik az ország! Visszatérünk az időrendben. Toldy Ferenc a szabadságküzdelem lángoló pillanataiban — Pest, Sept. 16. 1848. — írja be ezt a mondatot : »Jót s jól, de mindent a hazáért!« (A legújabb kutatások szerint a szabadságharc leverése után nem így gondolkodott, sőt!) Lutter Nándor, a tudós matematikus, messze száll a logaritmustól, mikor 1860 május huszadikán. Budán így mereng: »Ha a kényuralom által hazádban hontalan lettél, keresd azt annak irodalmában, itt hazádat egészen fölleled«. Évtizedeket fordul vissza időrendben Aranyos Rákosi Székely Sándor emléklap-oldala (Kolosvár. ápr. 28. 1846.). Ő, ki a »Zalán futására« volt nagy hatással, a »Székelyek Erdélyben« című époszával egy evan-Gazdagságra s rangra vágyás Szegénységünk főbb oka : A teremtés mindensége Csak a jobbak birtoka ! Köteles Sámuel, ki a nagyenyedi református kollégiumban a »Philosophiának közönséges és rendes tanítója«, 1830 februárius 22.-én vonul be az Emlékkönyv lapjaira : »A Virtusnak nints szebb Nézőszinje mint a Lelki esméret.« Viszont Brassai Sámuel, a kolozsvári unitárius kollégium nagyhírű mathesis és philosophia tanára Petőfit idézi, igaz, a költő nevét ipszilonnal írja : Kedvemnek ha magva volna Elvetném a hó felett : S ha kikelne, rózsaerdő Koszorúzná a telet. Érkövy Adolf, Herepei Károly, Szeremlei Gábor emléklapja után Friebeisz István bejegyzése követgéliumi mondatot idéz, jó unitáriushoz és püspökhöz méltón: »Az Atyafiságot szeressétek, az Istent féljétek!« Azt ajánlja, hogy ez legyen a hazafiak jelszava. Olvanok a dátumok, mint a hullámzó tenger. Hunfalvy Pál — Pesten, 1842 október 5. — egy görög sort rajzol »emlékezetül« Burián Pál albumába, a következő oldalon Imre Sándor Berzsenyiből idéz : »Letörlöm könnyeimet s megyek rendeltetésem pályafutásain«. Finály Henrik — Kolosvár, 1855 augusztus 30. — sokáig elborulhatott az előző feljegyzéseken, még élő és már halott szomszédjainak sorain : »Különös érzés lep meg . . . Sírkert ez, melybe a még élők önmagok állítják fel síremlékeiket«. . . . Sírkert? Nem, szó sincs róla. Csak azok a betűk múlnak el, melyeknek nincs jelentőségük. Csak olyan papír fakul, csak olyan írás halványodik, csak olyan könyvet száll be a por. ami mulandó. Azt hiszem, nem véletlen, hogy Burián Pál Emlékkönyvének minden lapja hófehér és minden sora friss, nemcsak bibliofil vonatkozásban, de az örök-élet értelmében is. 238