Budapest, 1947. (3. évfolyam)

6. szám - CSORNA ANTAL: Játszóterek

A gyermeki lélek felismerése hozta létre a játszótér gondolatát, amelynek egyre több megvalósulása jelentkezik a székesfővárosi bérházak szomszédságában. Budapest első világháború előtti, a mai viszonylatban már alig helytálló játszóterét a Városliget és Réginépliget zugaiban gondosan elrejtették, nehogy a rakoncátlan gyermekek a felnőttek »méltóságteljes« nyugalmát zavarják. Alig néhány más, kisebb játszóterecske őrzi a kor emlékét, így a budai Horváth-kert, az akkor még gondozatlan Városmajor alsó része. Az 1918-as évek után a mai fogalmak szerint egészségesebb felfogás kezdett érvényesülni, a Székesfővárosi Kertészet játszóterei fokozatosan az érdeklődés homlokterébe kerültek, a külvárosokban és a belső negyedekben egyaránt. Az Angyalföld tipikusan munkásvidékén épült a Gyöngyösi-úti első körbintás játszókert. Micsoda öröm ragyogott a kipirult arcokon, vagy a Béke-tér, a Dagály-utca, a Tüzér-utca homokozója táján! A vadregényes kőbányai Rottenbiller-kert intim kis játszóhelyei mellett a Kolozsvári-utat, a Liget-teret és a Kápolna-teret kell felemlíteni, mint néhánv kiragadottat a városszéliek közül. A belső övezetben már kevesebb a játszótér, legalábbis a lakosság arányszámához viszonyítva, hiszen a hely a bérkaszárnyáknak kellett. Az örökké zsúfolt Hunyadi-, Almássy- és Klauzál-tér, a Rákóczi- és Ferenc-tér mellett a jól felszerelt Köztársaság-tér (Tisza Kálmán-tér) játszóterei felette nagy népszerűségnek örvendtek, nem is szólva az időközben nagy változatossággal, hintákkal, csúzdákkal ellátott városligeti nagy játszótérről. Itt a gyermekek száma akárhányszor a 4—500-at is meghaladta. Az alig 12 éves Szent István-kert még újabb lépést jelent : gyönyörű és pesti viszonylatban első lubickoló várja a gyermekek apraját-nagvját. A Károlyi-palota parkjában megnyílt a Belváros gyöngye, az árnyas fáiról híres gyermekeldorádó, komoly vetélytársa a tradíeiós Múzeum-kertnek, ahol a kis tolókocsik csendes pártfogásával oly sok regény szövődött... A gyermekek álma, a Margitsziget dicshimnusza nem is férne el e szűk helyen. A budapesti kertek és játszóterek elitje volt sokáig, amíg a Gellérthegy terraszos játszóhelyei elsőségét vitássá nem tették. A koratavaszi mandulafák. az égőpiros japáni birsek és cseresznyék, a színpompás szegfűk és sziklavirágok környezetében még a felnőtt is ünnepi hangulatra derült ; s a gyermek harsogó kacajjal fogadta az eléje táruló hatalmas csónakhintát, a játszótereket összekötő csúzdát, Hamupipőke bájos kútját. Óbudán csak néhány kisebb játszóteret tartottak nyilván, a természet viszont mélyen behatolt a lakott részekbe. A rózsadombi Margit-park pihenőit megszállták a frájok, hosszú gyermekkocsisor sorakozott a nap felé, a legendás rózsabarát, Gül Baba sírjának szomszédságában. Azután jött az újabb háború, a légitámadások, az ostrom : a budapesti kertek és játszóterek nagy temetője. Már-már a feltámadásban sem hittünk — és mégis új élet indult a romokon! A főváros sétányai ismét benépesedtek, lassanként eltűnnek a romok, a bombatölcsérek és árkok, az újból elsimított föld buja pázsitot fakaszt. A játszóterek régi rendeltetésük szolgálatára sorakoznak, s az egész város szeretete kíséri a gyermekek újból megtalált örömét. Az újjáépítés körvonalai egyre szélesebben bontakoz-209