Budapest, 1947. (3. évfolyam)

6. szám - CSORNA ANTAL: Játszóterek

nak ki, átfogó zöldterületi program van alakulóban. Gyújtópontja a gyermek, mert mindnyájan tudjuk : egészséges nemzetnek gyermekben a jövője, a gyermekkor benyomásai kihatnak az egész életre! A társadalmi egyesületek és pártok nagy versenyre keltek a gyermekfoglalkoztatás, a játszóterek kérdéseinek megoldására. Az e tárggyal hivatalból foglalkozó Székesfővárosi Kertészet sokirányú munkásságot fejt ki e téren. A régi játszóteres sétányok helyreállításán és felszerelésén túl távolabbi programot tűzött maga elé, amelynek megvalósítása esetén a város összes körzeteiben, a gyermekek lakóhelye közelében lesz játszótér, a kicsinyek korának és hajlamának megfelelően. A sűrűn lakott belterületi részeken különösen a kisebb gyermekeknek kell még sok játszóteret építeni, ha merészen is hangzik, akár egy-egy épülettömb lebontása árán. A kisgyermekeket igen körülményes a villamoson vagy akár autobuszon ataztatni, gyermekkocsikat pedig nem is lehet. A játszókert csak akkor érték számukra, ha a lakás közelében található! Ellenkező esetben a napra, levegőre és mozgásra éhes lurkók a négy fal között, vagy a »Lichthof«-ban maradnak. A játszóterek létesítésére és felszerelésére jól bevált példákat ismerünk, pesti viszonylatban is sokirányban foglalkoztunk a kérdéssel, nem egyszer az anyagiakon múlott az ideális játszótér kialakítása. A részleteket ezúttal nem feszegetjük ; egy-egy ötletes megoldás viharos sikerre számíthat. így pl. a párisi gyermekek várvavárt öröme, a vándor-bábszínház, az Etoile melletti sétányokon, a külvárosi tereken és utcabeugrásokban egyaránt. Árnyékos fák alatt kerekes bódéban áll a színház, előtte alacsony kis padok. Néhány sous a belépőjegy, harsogó kacaj az elismerés ... A kékkötényes nebulókat alig lehet hazavonszolni . . . A nagyváros a mi gyermekeinket korlátok közé szorította, s mi még elmerengünk a grundok múlásán ... A mai gyermek azonban harsány jókedvvel pancsol a betonmedencék vizében, a szűk terek vasállványos mászórúdján, sorbaáll a bábszínház előtt és vidáman vonul az erdőkbe . . . 210