Budapest, 1947. (3. évfolyam)

6. szám - JÓZSEF ATTILA: A Dunánál (Vers)

Pethe Lajos felvétele JÓZSEF ATTILA cd nitá/j. iHiqijßk — minden, ami Dűlt, oan : a sók nimzexlAk, tmiip ejjjjmruea. töt. cÁ hfli'ifoqJjilÁk. qtjéízne.k nelem 1/ottan s a, mtqhóélűliak. kínja nwjgij.ötöi. cdipád és ŰíaLán, IDethőazíj él Hlúzui — török, tatái, tát, to mán knnaiőq t szadién, mel/j t múltnak máz. adésn szelíd. jönonel. — mai magjj/izok / . . . Ón. dölc/óraa a ka lök. ('deqtndő haw, hagg a. nuiitxit hz keli imllani. cd. r/)nnánnk, mehj múlt, jelen, s yöo endo, eiji/iuást ölelik láe/tj ludhínuii. cd liax£őt, mei/jeJ őseink owtak, kikévé ölelj a az. emlékezés s midizni née/ije. közös dole/ainknl, íz a mi na adnánk; és nem is ktoh. Befejező sorok József Attila »A Dunánál« című költeményéből 205