Budapest, 1947. (3. évfolyam)
6. szám - A MAGYAR KÖNYVNAPOK, 1947.
AZ 19 4 7. MAGYAR Or tut ay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter Könyvnapokra mindaddig szükségünk van — s ez a könyvnap jelentősége is egyben —, amíg a nevelésen, az általános iskola hatásain keresztül a magyar közönség, a dolgozók figyelmét nagyobb mértékben nem sikerül ráterelnünk h jó könyv, a magasrendű irodalom olvasásának szükségletére. Amíg az általános műveltségi szint emelésével — ami elsősorban nevelésügyi feladat — nem növeljük meg az állandó olvasók, az állandó könyvvásárlók táborát, addig, ha felületi hatású és ha csak rövid időre szorítkozik is ez a hatás, igen fontosnak és nélkülözhetetlennek tartom a könyvnapot. A magyar demokrácia első éveiben a könyvnapoknak még politikai jelentőséget is adhatunk, ha a szépirodalom mellett a magyar politikai irodalomnak azokat az alkotásait is az érdeklődő tömegek elé visszük, amelyek segítenek a demokráciára való nevelés, a dolgozók öntudatnövelésének nagy munkájában. Régóta nem láttunk olyan irodalmi folyóiratvirágzást fővárosunkban és vidéki városainkban is, mint éppen most. Ä folyóiratirodalom, új folyóiratok születése és a folyóiratokban megmutatkozó eleven vita. azt mutatja, hogy a magyar irodalom él. Hogy pedig íróink nem hallgatnak, akár az ú. n. polgári írókra gondolunk, akár a népi Írókra, vagy akár a munkásosztályok íróira, az emigrációból hazatért, vagy az elmúlt években hallgatásra ítélt írókra gondolunk, könyvkiadóink hirdetései, a könyvkereskedők polcai mind-mind elárulják, hogy a magyar irodalom változatlanul gazdag és erős maradt, íróink sem nein gyávák, sem nem terméketlenek. Amint látom, minden külső beavatkozás nélkül, ki-ki a maga tehetsége szerint alkot és jelentkezik. A probléma inkább az, hogy alkotásaik mint jussanak el minél nagyobb mértékben a magyar olvasóközönséghez. A könyvnapok sikerét ilyen módon nem tekinthetjük másnak, mint a figyelem felkeltésének, vagy ha úgy tetszik: alarmnak, rövid ideig tartó felületi sikernek. Nekünk szervesebben kell állástfoglalnunk ebben a kérdésben. Említettem, hogy az iskolai nevelés fontossága mily nagy, az állandó olvasókedv és a jóminőségű irodalom titkára való szoktatás körül. Vannak más feladataink is. így elsősorban mielőbb törekedni kell a legkülönbözőbb arra hivatott társadalmi és anyagi szervezeteknek (úgy tudom, hogy a Szakszervezeti Tanács ezen a téren máris értékes kezdeményezéshez fogott), amelyek az üzemi könyvtárak s a létesülő falusi, tanyai központi népkönyvtárak megszervezéséről gondoskodnak. A magyar dolgozók könyvtárszervezeteinek megteremtése irodalmi művelődéspolitikánk egyik legjelentősebb feladata és ez ügyben igyekszem minden tőlem telhetőt elkövetni. Révéss Ferenc képviselő, a Szociáldemokrata Párt oktatási titkárságának vezetője A könyvnapokra véleményem szerint szükség van, mert nálunk nemcsak a 25 éves ellenforradalom, hanem az ezer plusz 25 éves ellenforradalom lelkiségét kell megváltoztatni. Gyakorlatilag annyit jelent »A költő és a sorsharag« szállóigéje, hogy a költő hazánkban mindig az uralkodó osztály haragjával került szembe. Mindig is logikai összefüggés volt kimutatható a költő által kimondott igazság ós a »sorsharag« nagysága között, hiszen magyar írónak lenni annyit jelentett, mint eleve az Úristen balján foglalni helyet ; s hogy ez mennyire így van, ezt az irodalomtörténet igazolja. Véleményem szerint a könyvnapokra azért van szükség, mert az írók eddig egy kicsiny, desztillált elit részére, vagy saját maguknak írtak ; s így irodalmi közvélemény alig alakulhatott ki-A pintérj enői irodalomszemlélet masturbálta az irodalmat, az utcasarokra vitte : bérírók és bérgondolkodók halhatatlanították egymást s irodalmi társaságokat neveztek el még életükben önmagukról, mert nem nagyon bíztak az utókor értékítéletében. A felszabadulás után e helyzet elvileg megszűnt ; gyakorlatilag azonban még nem. Az irodalomtörténet nem mer leszámolni Szabó Lőrinc, Kodolányi, Féja Géza szellemével ; ezt bizonyítja az »írótalálkozók« egyre gyakoribbá válása, meg az a riasztó hír, hogy egyik kiadónk Szabó Lőrinc verseskötetét akarta kiadni a könyvnapra. A betűre szomjas tömegekhez a progresszív irodalmat kell elvinni. Nemcsak József Attilára és Lukács Györgyre gondolok itt ; Csokonai is az akkori mában élt s a maga korának problémáit fejezte ki, tehát progresszív író volt ő is. Az időtálló és maradandó értékű magyar alkotásokat kellene népszerűsíteni, amelyek a magyar sorskérdéseket művészi magasságban válaszolják meg. Nem elég fizikai romokból újjáépíteni az országot, ezzel egyenrangú feladat a szellemi romhalmazok eltakarítása. Az egymástkövető könyvnapok jelentőségét abban látom, hogy az irodalom igazi célkitűzéseit hozza felszínre. Helytállás és magatartás; lélekedzés ós társadalomformálás : ezzé kell válnia a magyar irodalomnak. Mert itt is érvényes a híres archimedesi tétel : minden írásmű annyit veszít a súlyából, amennyit elhallgat a társadalmi valóságról. Félreértés ne essék : itt a közös emberi problémákról van szó. 206
