Budapest, 1947. (3. évfolyam)

3. szám - IFJ. CSEMEGI JÓZSEF: Az óbudai zsidótemplom

A templom belseje az ostrom után BHyTpn nepKBH nocjie oca.ibi The interior of the synagogue after the siege L'Interieur (le l'église aprés le siege A templom oldalhomlokzata az ostrom után EOKOBOH tjjpOHTOH UepKBH nocJie ocaabl The exterior of the synagogue after the siege Facade de eóté de l'église aprés le siége adatok kivétel nélkül őt ismerik el a templom szerzőjéül. Nem lehet kétségünk tehát, hogy ő, kinek eddigi munkássága mai ismereteink szerint csupán néhány jelentéktelen földszintes, vagy egyemeletes ház tervezésében merült ki, ezalkalommal juthatott — talán először — nagyobb arányú és igényű tervezési feladathoz. Gyakorlatlansága mind az alaprajz megszerkesztésénél, mind pedig a homlokzatok kialakításánál szembetűnő, ott azonban, hol művészi készségét az összetett feladatból származó nehézségek nem gátolták, helyes arányérzéke és formakészsége diadalt aratott az anyagon : az óbudai izraelita templom nyugati és déli homlokzatában, valamint a templomtér belső kialakításában művészi teljesítményt nyújtott s rászolgált arra, hogy a magyar újklasszikus építészet egyik méltó képviselőjének tekintsük. Az óbudai zsidótemplom formatörténeti vizsgálata arról is meggyőzi a kutatót, hogy Landherr András még a magyar későbarokk építészet formáin nevelkedett. Abban a formaszellemben, melynek legfőbb jellemzőjéül a külső tömegszerűséget, a tartózkodóan megfogalmazott klasszicizáló részletformák takarékos felhasználását és a nyomott kosárívek előszeretettel való alkalmazását tekinhetjük. Ennek a 18. század végén elinduló stílusmozgalomnak utolsó formafoszlányait érezzük még a templomtér belső boltozási módjában, a karzatboltozatok kosáríveiben, vagy atóraszekrénynek korabeli keresztény oltárarchitektúrától teljesen elszakadni nem tudó formai kialakításában. NEM LEHET VITÁS, hogy Landherr András az újklasszikus művészet formanyelvét már mesterségének gyakorlása közben, nagyszerű kortársainak, főként Pollack Mihálynak korai alkotásairól tanulta el. Itt elsősorban Pollack fiatalkori művére, a Deák-téri evangélikus templomra kell gondolnunk, melynek egységes épülettömege és eredetileg elképzelt, oszlopos főhomlokzati előcsarnoka tömeghatás és elrendezés tekintetében az óbudai izraelita templom előképéül önként kínálkozik. Hogy Pollack hatása Landherre az óbudai izraelita templom építését megelőző időben nyúlik-e vissza vagy a Pollack—Landherr-féle párhuzamos tervekben gyökerezik, azt ma, a Pollack-féle terv ismeretének hiányában még nem tudjuk. Ugyan nem lehetetlen, hogy Landherr András közvetlenül e tervből merített műve megvalósításakor, azonban a templomon végzett vizsgálatok eredményei mégis inkább annak a feltevésnek nyújtanak biztosabb alapot, hogy Landherr újklasszikus formatanultságát már e tervek elkészülése előtt megszerezte s azt ezalkalommal önállóan és ötletesen alkalmazta. Ugyanis ő — amint ezt az óbudai izraelita templom alaprajzi elrendezése is bizonyítja — a belső téralkotásnak távolról sem volt oly művésze, mint Pollack s így fel nem tételezhető, hogy saját, kisebbigényű megoldására egy Pollacktól átvett homlokzati tervet sikeresen alkalmazhatott volna. Landherr András tehát ez alkotáson keresztül mint Pollack-követő mutatkozik be előttünk, aki azonban a későbarokk építészeten nevelt formakészségét e később szerzett stílusismeretei mögé elrejteni nem tudja. A templom fölött kereken nyolc évtized viharzott el, míg 1900-ban első gyökeres helyreállítására került a sor. A hitközség akkori megbízott építészének, Ullmann Gyulának irányításával május 2-án megkezdett munkálatok szeptember 16-ig elkészültek s a megújított templom e napon második felavatását érte meg. E tatarozási munkálat folyamán a templomtető héjjalásának, a külső homlokzatoknak és a belső templomtérnek alapos megújítására is sor került, így a templom elvásott vörösrézfedelét horganyozott vasbádoggal cserélték fel, a megrepedezett falakat pedig megerősítették és kívül-belül újból vakolták, úgy, hogy a templom teljesen új köntösben indult el huszadik századi életútján. Sajnálatos azonban, hogy a sérült kőrészletek szakszerű kijavítására — bizonnyal kellő fedezet híján — nem került sor. Megelégedtek azzal, hogy a tagozott kőfelületeket cementes vakolattal bevonva, azok hiányait eltüntették és ezzel további romlásukat, sajnos, csak még jobban elősegítették. Kétségtelen, hogy a templomépület homlokzatai ekkor kapták meg mai vakolatarchitektúrájukat. Az eredeti északi és keleti homlokzat gyengeségeinek palástolására szolgáló faltükrök és az északi homlokzat álrizalit-megoldása, valamint a főhomlokzat gazdag vakolatdísze és az oszlopos előcsarnok orommezejének kitöltése, mind Ullmann Gyula tervezési tevékeny-109