Budapest, 1946. (2. évfolyam)

3. szám - ESZE TAMÁS: Rákóczi kurucai Pest-Buda falai alatt

egyaránt számolnak azzal az eshetőséggel, hogy Buda, de még inkább Pest, kuruc kézre kerül. Valójában Rákóczi sem Budát, sem Pestet nem tudta megszerezni. A hosszú háború alatt a két város mint egy sziget áll a körülöttük táborozó és szállongó kuruc seregek között. Buda megvételére a fejedelem talán nem is gondolt soha, annál inkább szívén feküdt Pest birtokbavétele, melynek sorsa éppen ezért változatosabb is. A kurucok először 1703 október 2-án, a városi majoroknál állva, hívták fel megadásra a várost, s mikor ágyúval feleltek nekik, magyarul kiabáltak be a falakon, hogy visszajönnek még. Január első napjaiban Szabó Máté, a hatvani posta­mesterből lett ezredeskapitány betör a ráckevei szi­getre, elhajtja Jenő herceg pompás ménesét és innen küldözgeti hódoltató leveleit a városra. Ostromot csak egy alkalommal kíséreltek meg Pest ellen a kurucok : 1704 december 23-án, Szent Tamás éjjelén egy nagyobb csapat az éj sötétjében eljutott a falakig, már az ostromlétrákat is felállította, megkezdte a falak megmászását is, midőn az őrséget vizsgáló parancsnok meglátta a létrákat, fellármázta a várost, s puskatűzzel visszaszorították a támadókat. A kuru­cok hajnali háromig tüzeltek a városra, s csak akkor vonultak vissza, mikor Budáról erősítés érkezett a városba. A támadás tervét állítólag egy magyar ember árulta volna el, pénzért, amit aztán mégsem kapott meg. RÁKÓCZIHOZ HÚZOTT Pest magyar lakosságá­nak szíve. Az október 2-i támadás alkalmával a leg­fontosabb bástya ágyúját nem tudták a kurucok ellen fordítani, mert azt egy magyar ötvösmester beszegezte. Pest II. Rákóczi Ferenc háborúja alkal­mával első ízben írta be nevét a magyar szabadságért való küzdelmek történetébe. Az »Istennel a hazáért és a szabadságért« felemelt lobogók alá Pestről is jöttek katonák. Erdős Imre mindjárt az elein ment ki Rákóczi hűségére ; mindenét a városban hagyta, felesége : Szathmári Marinka is nehezen tudott kiszökni utána. Hadnagyságot viselt egy Pestet ostromzároló ezredben, s 1705 tavaszán a pesti labancokkal vívott csatában, egy magyar falu védel­mében vesztette el fiatal életét. Egy pesti nemes úr : Pataky Gáspár 1704 végén »Pest városábul egész cselédestül minden jószágának ott hagyásával jött ki« a fejedelem szolgálatára. Dékányi János főhad­nagy seregében »pesti katonák« harcoltak, ők is családostul hagyták oda a várost, családjuk eltar­tásáról a felkelő ország gondoskodott. Láttuk, benn a városban is voltak olyanok, akik a kurucokkal éreztek együtt, ezek tudósították őket a készülő támadásokról. Bessenyey Zsigmond ezredeskapitány­nak — a költő Bessenyey György nagyapjának — »Pestrül egy jó lelkű ember megüzente«, hogy jól vigyáztasson, mert a német rajtuk akar ütni. Ezeket a lelkesedés állította a szabadságháború szolgálatába, a kurucok számát azonban pesti, budai német katona­szökevények is szaporították. »Im udvarlok Excellen­tiádnak ezen Pestrül ki szökött két ifjú némettel — írja Bessenyey 1709 április 3-án Károlyi Sándor generálisnak — kik is a nagy Ínséget unták meg, s igen reménkednek, hogy lovas regimentbe állíttassa­nak ; mások is ki gyünnének, csak bízhatnának«. Felhatalmazást kért generálisától a dezertőr-pro­paganda folytatására. A propaganda fegyverével egy ízben Rákóczi is megpróbálkozott. 1705 júliusának első napjaiban a falakon és a város forgalmas helyein német nyelvű felhívásokat helyeztetett el, melyeken nagy ígéretek­kel biztatta a polgárságot a város átadására. Politikai érdekből lett volna most nagy szüksége a város birtokbavételére. Július 1-én Pest falai alá »nemes Pest vármegyében lévő Rákos mezejére« hívta össze első országgyűlését »a régi hajdani országgyűlések formája szerint«. Rákos neve az éppen kétszáz esz­tendős rákosi végzést idézte fel a gyűlésbe hívott nem­zet emlékezetében : a magyar rendi szabadságmoz­galmak e fontos alapokmányában conföderációkba szövetkezett 10 főpap, 53 főúr és 125 megyei követ állapította meg, hogy Magyarország idegen ural­kodók alatt mindig pusztulásnak indult, ezért idegent soha többé nem állítanak maguk fölé. Midőn hírét vették a rákosi országgyűlés tervének, a németek joggal tartottak attól, hogy »Pest városa impediál­tatni fog«. Rákóczi valóban kikémleltette a falakat Lamotte nevű francia hadmérnökével. 1705 nyarán kuruc alakulatok táboroznak Rákos mezején, Be­zerédy Imre, az idegen király ellen felkelő kurucság híres brigadérosa, augusztus 6-án a »Rákos vize mellett levő malomnál« írt levelet Károlyi tábornok­nak. Rákóczi még augusztus végén — két héttel a szécsényi országgyűlés megnyitásaTelőtt — sem tudott belenyugodni abba, hogy »ne lehessen a Szécsény tájján összvegyülekezendő vármegyéket a Rákos mezeire vinni.« HA A KÉT VÁROS Rákóczi kezére került volna, a császári hadvezetés sohasem törődik bele elvesz­tésükbe, annyira fontos bázisai voltak a felkelők ellen való hadviselésnek. Innen tartották szemmel az országot, ide tértek meg a kurucoknak meghódoló várak (Tokaj, Szatmár, Esztergom) őrségei ; nagy katonai műveletek kiinduló és befejező állomásai : innen indul meg a császári hadsereg 1705-ben Herbeville vezetésével Erdély visszahódítására a zsibói győzelemre, ide tér meg eredménytelen fel­vidéki támadásából az erdélyi főparancsnok, Rabutin 1706-ban, a következő évben innen tér vissza Erdély biztosítására. Buda biztosítja a Duna vonalát a dunántúli és dunamelléki mozdulatok számára, innen foglalják vissza a dunai kuruc hídfőt, Bottyán-várát, Esztergomot is. Ellensúlya a kuruc Érsekújvárnak, valóságos sarkpontja a labanc hadviselésnek. De éppen ezért mindig kuruc katonai gyűrű fogja körül a testvérvárosokat. Olykor annyira lazán, hogy alig érezhető, máskor meg annyira összeszorul körü­löttük, hogy szinte megfojtja bennük az életet. Ilyenkor »Pest és Buda alá minden napi portyások járnak, s hajtják a rettenetes nyereséget, s vágják a németet és ráczot«. Ki sem lehet mozdulni a falak mögül, mert kuruclesek csapdái mindenfelé, s az óbudai s a Rákos patakján levő malmok a kurucok búzáját őrlik. A városok védelmének legfontosabb tényezői a rácok. Budán külön városrészük van, Tabán szinte szenthelye a rácságnak, az 1706 november 7-én meg­halt Csernovich Arzén rác pátriarka hamvait Budán akarják nyugovóra tenni. Pesten is odahaza vannak : a felkelés előtti évben még 66 házat építenek a mai szerb templom körül. Mint sajkások és lovasok tel­jesítenek katonai szolgálatot, gyorsak és kegyetlenek. A Duna rettegett hajósai, Hatvanig, Szolnokig, Kecskemétig, Fehérvárig és Vácig könnyűszerrel száguldanak, félelmes haramiái a városok környéké­nek. Egyik nap a kuruc csap be Pest alá, másnap a rác és a német lovasság üt ki a kurucságra, de inkább a falvakra, mert a cél inkább a zsákmányo­lás. Míg el nem fogyott az állat erről a boldogtalan vidékről, többezer darabból álló juhnyájak és barom-90

Next

/
Oldalképek
Tartalom