Budapest, 1946. (2. évfolyam)

3. szám - ESZE TAMÁS: Rákóczi kurucai Pest-Buda falai alatt

I'est látképe 1760-ban a Sóházzal Panorama of Pest in 1760 with the »Sóház« (Salt House) Панорама Пешта в 1760-ом году Vue de Pest en 1760, avec le Grenirr ä sei , csordák cserélnek gazdát egy-egy berohanás, vagy kitörés alkalmával. Alig van falu Buda és Pest táján, mely évtizedekig ne őrizné emlékezetében egy rác »veszedelem« keserves emlékét. Erdős Imre hadnagy a mindegyiknél rettenetesebb gombai veszedelem alkalmával vesztette életét. A kuruc módszer sem sokkal emberségesebb, de életét és vagyonát kíméli a szegénységnek. 1705-ben megparancsolják a parasztoknak, hogy néhány mértföldnyire a két várostól hagyják el falvaikat, hogy ne kaphassanak élelmet és a lakosok maguk követeljék a kapitulációt. 1706-ban újból elhatározzák a falvak kitelepítését, hogy »az ellenség körülbelül négy mélyföldnyire is semminéinő lakos-embereket és takarmánt ne találhasson«. • Pedig e falvak mindig inkább a kuruc hadakozás érdekeit szolgálták és »az ellenséghez bejárni szokott lakosai« sokkal több értékes hírt hoztak ki, mint amennyit bevinni kénytelenek voltak. RETTENETESEN ELSZEGÉNYEDETT Pest az ostromzár évei alatt, s mindig rosszabb sorsban volt, mint Buda. A német katonaságtól többet szenvedett, mint ellenségétől. 1707 telén Rabutin hadserege, mely a nagy jégzajlás miatt nem tudott átjutni a ; várba, annyira kiélte, hogy lakosait a katonai magazinokból kiosztott prófontok mentették meg az éhenhalástól. Ezen a szörnyű télen nem volt fa. nem volt élelem a városban, az élelemszerzésre kiküldött f csapatok alig hoztak valamit, eltüzelték a háztetőket és az egyízben kurucok által is felprédált sóház fából épített raktárait. Katonai karhatalommal szoríí> tották rá a polgárokat a tetők befedésére. Nyolc év alatt semmit nem építettek, a város kezdett elnéptelenedni : 1709-ben a falakon belül csak 168 házá• ban van élet, vagy 500 ember lakik bennük, 151 ház pusztán tető nékül roskadozik. Az ínség végül is arra a néhány év előtt még képtelenségnek látszó t L gondolatra vitte a városi tanácsot, hogy »hodulás iránt elméjeket« jelentsék Károlyi generálisnak. Behódolásukra nem került sor, a kuruc erő és harci kedv is fáradóban van már ; míg Pest tanácsa a hódolásról elmélkedik, Pataky Gáspár, a tegnapi lelkes kuruc, ki mindenét veszni hagyta, csakhogy kuruccá lehessen, a békeszándék első tapogatódzó üzenetét közvetíti a császáriaktól a kurucokhoz. A felkelés utolsó két esztendejében az élet gyakorlati követelményei háttérbe szorították a katonai érdeket ; eleinte csak a fegyverszünetek alatt, e két év alatt azonban folyamatosan, élénk kereskedelmi kapcsolat keletkezik a városok polgársága és helyőrsége, meg a kurucok között. A németek marhákért és sóért orvosságot, posztót és főként bort adnak cserébe. »Budai generális uram is kész sóért finum úri borokkal kedveskedni« az ügyes kereskedő Károlyi Sándornak. Eszterházy Antal kuruc tábornak arra kéri Kecskemét városát, hogy valaki onnan »Pestre bé menvén, számára jó budai és szikszárdi borokat vévén, kihozná«. Míg a jó budai borokra várakoztak, a kurucok talán százszor is megbánták, hogy felprédálták a budai és óbudai szüreteket. 1710 nyarán a pesti mészárosok százszámra hajtják fel az ökröket Károlyi hevesi uradalmából. »Ha bor kell. bort is adnak érte, a budai kommendánsnak — azonban — igen szép mén lova van egy, egy fejedelem is rá ülhetne, azt is ki küldi, ha tetzik.« A fejedele m is a pestiekkel való kereskedés révén próbál posztót szerezni lovas gránátos ezrede és sóért erdélyi hadai számára. A pesti polgárok ilyenkor mindig szót emelnek állataikért : »bár csak a tehén féle marhácskájoknak egy mértföldig engedtetnék kijövetelre bátorság, három-négy száz akó borig köteleznék magukat« érte, »úgy a nemes haza szolgálatára is mindenekben«. ai