Budapest, 1946. (2. évfolyam)

3. szám - KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL: Utak és városok

KOLOZSVÁRI GRANDPI ERRE EMIL UTAK ÉS VÁROSOK Gebhardt Béla rajzaival A dunai út egyik fontos szakasza az európai közlekedési hálózatnak s Budapest jövendő sorsa, fellendülése vagy pangása, szorosan ehhez az úthoz kapcsolódik. Üt nélkül nincsen város. Város és út éppolv elválaszthatatlan jelenségek, mint út és forgalom. Avárosneminás, mint valamely útvonal mentén létesült emberi csoportosulás, amely életerejét az úton lebonyolódó forgalomból szívja. Másszóval a város az út egy jelensége, mondhatnók úgy is : járuléka. A városok aszerint gyarapodnak, hogy útjába esnek egyik vagy másik jelentősebb forgalmi vonalnak, mint amilyen a Földközi tengeri út vagy az Atlanti út. Hanyatlásukat viszont az a körülmény dönti el, hogy valamely politikai, természeti vagy gazdasági fordulat következtében az út más irányba fordul. Városok sorsa és utak sorsa párhuzamosan fut. Ratzel a forgalomban nem lát egyebet, mint a természeti javak aránytalan elosztása következményeként jelentkező kiegyenlítő törekvést. Egyes, természeti kincsekben bőséges területek a forgalom révén könnyítenek fölöslegükön. Másszóval a forgalmat az árucsere teremti meg, azaz lényege szerint gazdasági jelenség. Ezzel szemben francia tudósok, közöttük Marcel Poete — akinek eredményeit népszerűsíti ez a cikk — azt a meggyőződést vallják, hogy a forgalmat, különösen a városok és a civilizáció szempontjából, nem lehet pusztán gazdasági jelenségnek tekinteni. Az utakat valóban az árucsereforgalom teremti meg, ugyanakkor azonban a közlekedési vonalakon, az utasokkal, az árut kísérő idegenekkel, az árucsereforgalom gócpontjaiba áramló más idegenekkel együtt új eszmék, új szokások terjednek. A nagy forgalmi gócok ilyenformán nagy művelődési gócok is, kultúrák találkozásának, egymásra hatásának, egymásba fonódásának központjai. Azaz nemcsak az anyagi, hanem a szellemi gazdagság és bőség területei is. Nem ritka az az eset sem, hogy a gazdasági fellendülést spirituális okok idézik elő. A 2. században a Rómába, de főleg a Szentföldre vezető zarándokutak. mintegy felújítják a politikai események következtében feledésbe merült kereskedelmi utakat. Nyugat és Kelet között e század végén áll helyre az ősi kereskedelmi kapcsolat, még pedig a keresztes háborúk hatásaként. A középkorban a kereskedőknek és a zarándokoknak külön-külön úthálózatuk van. Néha a két hálózat egybeesik. A tisztán vallási jellegű útvonalak rövid időn belül kereskedelmi utakká válnak. Az állandó forgalom odacsábítja . az alkalmi árusokat, majd a zarándokutak mentén alapuló megállóhelyeken megtelepednek a kereskedők, a szállodások, az orvosok s a csoportosulás kedvező körülmények között várossá duzk zadhat. Azt a szerepet, amit hajdan a zarándokutak láttak el, a modern társadalomban a turisztikai utak veszik át. Számos, egyébként jelentéktelen s a gazdasági forgalomtól távoli helység köszönheti virágzását a nyaralóknak, telelőknek, természeti szépségek vagv történelmi emlékek szemlélőinek. De sem a zarándokutak, sem a turisztikai utak esetében nem törvényszerű, hogy az út végső célján fekvő helység várossá növekedjék. Mind a vallásos jellegű forgalom, mind a turisztikai forgalom ideiglenes jellegű. A zarándokiások kora nagyjából elmúlt, a turisztika pedig a divat függvénye. Döntő s a városok fejlődésére úgyszólván kényszerítő jelentősége egyedül a gazdasági forgalomnak van. Ennek útját viszont a természet s a lehetőségek határain belül az emberi leleményesség szabja meg ; a tengeri átjáróhelyek, a kikötésre alkalmas vagy nem alkalmas partvidék, a továbbszállításra használható folyók, országutak vagy vasútvonalak. Verseny, állandó küzdelem -mutatkozik a közlekedési esz- ^ • ^ közök között s ennek eredményeként csökken vagy növekszik egyes útvonalak jelentősége. A vasút forradalmosította a közlekedést s válságba kergette az utakon lebonyolódó forgalmat. A vasútvonalakkal párhuzamosan futó utak forgalma nagyobbrészt megszűnt, növekedett viszont a vasútállomásokhoz vezető utak forgalma s azoké, amelyek a vasúthálózaton kívüli forgalmat bonyolították le. Néhány évtized múlva azonban feltalálták az autót s ezzel a vasútvonalakkal párhuzamos utak ismét tevékenyen bekapcsolódtak a forgalomba. A nyilt tengeri hajózás feltalálása ugyancsak forradalmat váltott ki. A világ mai gazdasági élete ennek a találmánynak a gyümölcse. Korunkban új versenytárs tűnt fel a színen, a repülő. A közeljövő évtizedeiben a légivonalak városfejlesztő hatása fog megmutatkozni a hajó és repülő küzdelmének következményeként pangás és hanyatlás vár egész sereg ma virágzó városra. Egészen a 15. századig a Földközi tengeri út áll a világ kereskedelmének középpontjában. A középkor két nagy kereskedelmi központja Észak-Olaszország és Flandria, az összekötő út közöttük Franciaország. Ez a forgalom növeli naggyá Észak-Olaszországot, Franciaország egyes városait s ekkor nőnek városokká Flandriában Bruges, Gand és Ypres. A kereskedelmi vonal Délkelet és Északnyugat között halad s e vonalon végig virágzó városokat találunk az egész 13. és részben a 14. század folvamán. A 14. században a forgalom kikerüli Franciaországot. Egyfelől a hajózás fejlődése, másfelől a százéves háború következményeként Gibraltáron keresztül bonyolódik le a forgalom. A francia városok visszaesnek a fejlődésben, az út végső, legfontosabb állomása, Bruges fokozottan fejlődik. 119