Budapest, 1946. (2. évfolyam)

2. szám - KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL: Urbanizmus

KOLOZSVÁRI GRAN DPI ERRE EM iL URBAN IZMUS Gebhardt В él a rajzaival Európa városai rombadőltek, nagyok és kicsinyek, régiek és újak, gyönyörűek és rútak egyaránt. Megingottak a társadalmi rendszerek. Átalakulás felé haladunk, amelynek iránya kirajzolódik ugyan szemünk előtt, de részleteire homály borul. Felépíteni városainkat. felépíteni társadalmunkat,— ez a két gondolat öleli egységbe az ó-kontinens annyi ellentétet teremtő népeit. Soha nem volt időszerűbb az urbanizmus, mint manapság. Amennyiben irodalmunkból megítélhetni, ez a Franciországban virágzó tudomány nálunk többékevésbbé ismeretlen. Az időszerűség mellett ez a körülmény is megokolja az urbanizmus kérdéseinek, szempontjainak rövid ismertetését, francia szerzők — Marcal Poete, Pichon, Lavedan — útmutatása alapján. Urbanizmus, — ez a szó egy tudományt jelöl, amelynek módszere és tételei most vannak kialakulóban. Németül a Städtebau, angolul a townplanning megjelölés használatos. Magyarra a várostudomány szóval fordíthatjuk. Ez a kifejezés ugyan nehézkes kissé, de mindenesetre sokkal jobb, mint az angol, vagy a német, mert sem egyik, sem másik nem oly átfogó jelentésű, mint a francia urbanizmus fogalom. Sem egyik, sem másik kifejezés nem utal arra, hogy a városok tudománya nem elégedhet meg a városépítés, utcarendezés és az alaprajzok tanulmányozásával. Miként a város eredete nem magyarázza meg a tervrajzot, ugyanúgy nem segít a tervrajz sem a város eredetének felderítéséhez. Hiszen azonos tervrajztípusokat találunk az egymástól legidegenebb civilizációkban s végeredményben egy-egv tervrajztípus semmivel sem mond többet bármely mértani ábránál. Utcák rendezése, új negyedek fejlesztése ugyancsak nem vezet közelebb egyik vagy másik város életének megértéséhez. Az urbanizmus álláspontja szerint a várost egészében kell vizsgálat tárgyává tenni, mint szerves egészet, vagy mint egy élőlényt. Az urbanizmus úgy viszonylik a részlettudományokhoz, mint az anatómia az egész ember tudományához. Egységében vizsgálja a várost, tehát szükségképpen kitér a szorosan vett építészeti problémák mellett földrajzi, társadalomtudományi, vallástörténeti, lélektani, közgazdasági, politikai, történelmi, jogi, művészeti tényezőkre. Egyszóval az urbanizmus egy város életének valamennyi megnyilvánulásával foglalkozik s minden részletet a város életének egészében tanulmányoz. Minden város életének megvannak a maga sajátos, egyéni és utánozhatatlan törvényei, amelyek általánosabb, valamennyi városra érvényes törvényeknek engedelmeskednek. Ezek az általános, átfogó törvények azonban oly bonyolultak, oly sokrétűek s oly számosak, hogy a tudomány csupán egy töredéküket derítette fel. Mindenképpen tény az, hogy ahol ember van, ott kialakul valamilyen társadalom s valamilyen csoportosulása a lakóhelyeknek. Akár telephely, akár falu, akár város ez a csoportosulás, mindenkor a társadalmi szervezkedés megnyilvánulása. S ugyanakkor hű tükre a civilizáció fejlődési fokának. Ahol városszerű csoportosulás jelentkezik, ott már fejlett, magasrendű civilizációval állunk szemben. Anyagi szempontból a civilizáció a természet egyre tökéletesebb kihasználása. Minél több a szükséglet, annál több és annál szorosabb kötelék fűz embert emberhez. Ez a városok keletkezésének gazdasági magyarázata. Az átalakuló szükségletekkel átalakul maga az ember is. így vezet az út a szükségleteken keresztül a kőkorszak baralangjától a modern világvárosig, a városok fejlődésének e végső fokáig. A város lényege a lakóhelyek csoportosulása, sűrűsödése. Az első várost minden bizonnyal földművesek építették. Ez a mesterség a maga helyhez kötött módszereivel, folyamatosságával, mintegy az alapját alkotja minden városkultúrának. Az eredendő anyagi ~ °°° •%rr okból erkölcsi természetű, nem kévésbbé fontos ok következik. A folyamatosan űzött földművelés és állattenyésztés eredményeként felhalmozódott gazdagság vonzó hatást gyakorol a szomszédos törzsekre vagy népekre. A közös veszély következtében pedig megszületik az összetartozás érzése, a csoportosulások erkölcsi összetartó anyaga. Jövendő városok csirája minden olyan pont, ahol út találkozik úttal, víziút szárazföldi úttal, vagy fordítva, ahol különféle termelési területek határosak, tehát kereskedelem fejlődhet ki. Számtalan város alakult gázló mellett, vagy folyamtorkolatnál, mint Páris, London, Lyon azért nőhetett nagyvárossá, mert szárazföldi és víziútak különlegesen kedvező pontján fekszik. Egyes helyek annyira alkalmasak városalapításra, hogy a történelem folyamán újabb és újabb városok épülnek az elpusztult ősi város helyére, így Trója például a Krisztus előtti harmadik évezredtől napjainkig mintegy kilencszer épült újjá. A gázlók, átkelőhelyek mellett épült városok sohasem fejlődnek mindkét oldalon arányosan. A fejlődés magja vagy egyik, vagy másik partra esik s hatása, éppen a közbeeső folyam miatt, nem sugárzik egyenlő erővel mindkét partra. Budapest ilyen város, de ilyen Babilon, London és Páris is. Máskor a védekezés szüksége határozza meg a választott helyet s ezzel együtt a város jövendő sorsát. Az ókori népek hosszú ideig nem építkeztek közvetlenül a tenger mellé, holott a tenger a leghasználhatóbb közlekedési út. Az athéni akropolisz, a város magja, mintegy öt kilométernyire épült a tengerparttól, így védekezett a kalózok ellen. A védekezés szüksége miatt települt magaslatra Róma és Trója. Ez a helyzet később a fejlődés folyamán fontos szerephez jut, például a tengerszorosokon uralkodó Trója 75