Budapest, 1946. (2. évfolyam)

1. szám - NAGY TIBOR: Egy aquincumi festő lakása

Egy aquincumi festő lakóházának marad\ánya Остатки жилища художника в Аквинкуме Remains of an Acquineum Painter's House Les restes de la demeure d'un pe'ntre d'Aquincum Villára emlékeztető épületünk tulajdonosa egy aquincumi festő volt. A 6. számú helyiségben meg­találtuk e művész festőkészletének fontosabb darab­jait. Először négy darab agyag festéktégely került elő. Belső oldalukon rászáradva megőrződtek a vörös, sárga és zöld festék darabkái. Ezeket a tégelyeket az Egyetem kémiai Intézetében analizáltattuk. Kitűnt, hogy a szobák kifestésénél használt színek vegyi össze­tétele megegyezik a tégelyekben fennmaradt festék­darabok anyagával. így nem lehetett kétség arra­nézve, hogy e lakás tulajdonosa hivatásos művész­ember volt, aki egyúttal lakása szobáit is kifestette. A tégelyeken kívül napvilágra került még egy kis réz­mozsár, valamint egy, mindkét végén szélesen lekere­kített bronzrúd. E mozsárban zúzták apróbb kis részekre a kemény, darabos festékeket. Utána pala-, vagy márványlapon bronzkanállal finom porrá nyom­ták szét a durvább festékszemeket. Egy ilyen palalap bronzkanállal együtt festőlakásunkból is előkerült. Aquincumban különben már a mult század végén találtak a miénknél szerényebb festőkészletet, egv női sírban. A római birodalom területén a legváltozato­sabb tartalmú ilyen festőkészlet a galliai (Francia­ország) Saint-Médard-des-Prés melletti villa terüle­tén került napvilágra 1847-ben. Az agyagtégelyek helyett, ez utóbbi helyen, rekeszekre osztott bronz­ládikát használtak a színkeverésnél. Az aquincumi magánház igazi értékét a gazdag fal­festészet jelenti. A polgárváros területén elsőízben itt kerültek elő nagyobb mennyiségben korai, 2. század­elei falfestmények. Egy részüket még a falfelület eredeti helyén találtuk meg. Az úriszobának számító 8. számú helyiség kivételével a többi szobák egységes dekorációt mutattak. A fehéralapú falfelületet vörös vagy zöld vízszintes és függőleges sávok osztották fel. Közvetlenül a padlózat felett mindenkor egy ala­csony lábazati festés foglalt helyet. A bejárati folyosó falán ezt a lábazati részt vörösszínű virágok s növényi kandeláberek díszítették. A többi helyiségben egy­szerű eszközökkel, odafröccsentett vörös és zöld szín­foltokkal márványozást kívántak utánozni. Gondo­sabb munkát árul el az előszoba lábazati festése, ame­lyen vörös és fekete színnel háromszögalakú geomet­rikus mintát festettek. A lábazatokra mindig a közép­mezők következtek. Ezeket vagy egy nagyobb, köz­ponti mező körül helyezték el, vagy pedig ritmikusan váltogatták egymást a középső falfelületen a szélesebb és a keskenyebb mezők. A nagyobb mezők belső díszí­tése hármas virágfüzérből állott. A füzérek virág­kehelylevelei világos- és sötétvörös, kék. fekete és zöld színeket mutatnak. A mezők közepén leveles ágon álló, vörös és zöld színben festett galambszerű madár foglalt helyet. A keskenyebb mezőket az emlí­tett vörös, zöld. kék és fekete színek felhasználásával növénykandeláberek töltötték ki. E virágdísz kosár­szerű virágkehelyből nőtt ki, esernyőszerű tányérjain madarak álltak párosával, felső része pedig levél­koszorúban végződött. A középmezőket stukkó­párkány zárta le, amelyen két delfin közé állított kantharos motívuma ismétlődött. A mennyezeti festés­nek nem maradtak nyomai s ezért valószínű, hogy a szobákat vízszintes, sima gerendamennyezet fedte. A többi szobáétól eltérő dekorációt mutatott a »dolgozószoba« festészete. Az alacsony, lilaárnyalatú lábazaton zöldszínű sáscserjék között fehérszínű vízi­madarak (gólya, kócsag) foglaltak helyet. A középső 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom