Budapest, 1946. (2. évfolyam)

1. szám - NAGY TIBOR: Egy aquincumi festő lakása

falfelületen nagyobb, egyszínű, vörös és sárga mezők váltakoztak keskenyebb fekete mezőkkel. Az előbbieket ugyanesak virágfüzérek díszítették, míg a keskenyebbeket fínomvonalú növénykandeláberek. A felső falfelületet stukkónégyszögek sora zárta le. Falfestészetünk a falfelület beosztását, a színskálát és a belső díszítőelemeket tekintve, szorosan kapcsolódik az úgynevezett 3. és 4. pompéji stílusokhoz. A közvetítőterületet Nyugat-Pannónia és Északitália 1. századi falfestészete jelenti Yindobona (Bécs), Savaria (Szombathely) ésPoetovio (Ptuj). illetve Aquileia állomásokkal. A márványutánzás alkalmazása is Felső-Itália. valószínűleg ugyancsak Aquileia útján jutott el hozzánk. Festőnk nem használt mintalapokat, hanem szabadkézzel dolgozott a még nedves falfelületen (»ä freskó« eljárás). Csupán a fedőszíneknek használt tojásfehérje vagy más szerves anyagokkal kevert festéket. Kismértékben tehát az »ä tempera« technikát is alkalmazta. Megmaradt falfestményeink friss csillogását viszont csak azzal magyarázhatjuk meg, hogy az alap-és a fedőszínek megszáradása után az egész falfelületet tüzes vassal lesimította (enkausis). A falfestmények stílusa a mai esztétikai fogalmak szerint az impresszionizmussal rokon, amikor festőnk a színfoltok harmóniájára és ellentétére épít és kerüli az éles körvonalakat. Széles, gyors ecsetvonásokkal dolgozott. Aprólékosabb kidolgozásról csupán a dolgozószoba festészete tanúskodik. Erős dekoráló baj lámát azonban lépten-nyomon elárulják a szervetlenül felrakott kis pontok, félkörök stb. A kidolgozásban megmutatkozó kettősség, a nagyobb színfelületek és az aprólékos díszítőelemek keverése (tehát lényegében a 4. és a 3. pompéji stílusok eklektikus alkalmazása) a késő Flavius-kori stílus sajátja. Ennek illusztrálására elég, ha néhány rómavárosi Domitianus-kori dekorációra, elsősorban a Via dei Cerchi mennyezetfestésére utalunk. Magánházunk dekoratív falfestészetének művészi színvonala pannóniai keretben nézve, magas. Az itáliai központok alkotásaihoz természetesen nem mérhető. Festményeink legszebb és provinciális átlagból is kiemelkedő darabja a pihenő madár alakja, amelyet formai tekintetben az itáliai-campaniai festészeten keresztül egészen a hellénisztikus mozaikművészetig tudunk követni. A művész ezen ismert hagyoinányozás ellenére is olyan frisseséggel festette meg e madár alakját, hogy elhihetővé teszi : a valóság egy adott pillanatát rögzíti meg számunkra. Ez a darab a pannóniai falfestészet legjobb alkotásai közé tartozik. A festőlakás dekorációja Aquincum polgárvárosának legkorábbi falfestészetét képviseli. E szerencsés lelet erősen módosítja e város dekoratív falfestészetének irányairól vallott nézetünket. Eddig ugyanis úgy tudtuk, hogy az itáliai-campaniai stílusok, bár meghódították Nyugatpannoniát, a Közép-Duna mellé azonban már nem jutottak el. A festőlakás anyagának ismeretében viszont most már világos, hogy Itália művészetének kisugárzó ereje a falfestészetben sem állott meg az Alpok lábvonalánál és a Balatonnál, hanem benyomult a kiépülésben levő tartományi székváros, Aquincum területére is. Girland-festés н dolgozószobában Нарисоваинаи гирлянда в рабочей комнате Guirland Decoration in the Studio Guirlande peinte dans le studio 5