Budapest, 1946. (2. évfolyam)

12. szám - MIHALIK SÁNDOR: Régi pest-budai ezüstművesség

Addig bezárólag, míg Magyarországon a kézművesek céhekben éltek, mintegy kétszáz pesti ötvös neve maradt reánk. Ezek — igen kevés kivétellel — idegen szelleműek maradtak. A magyar ötvösség tradícióiba behelyezkedni alig tudtak. A régi magyar ötvösművészet fejlődésében vitt szerepük eltörpülő, majdnem mindvégig idegen metszetek, mintalapok után dolgoztak. Szorgos és jóképességű ötvösök, de a szinte merev elzárkózásuk azt a fájdalmas tényt eredményezte, hogy noha alkotásaik között néha meglepő érdekességű és bravúros munkákat találunk, a legnemzetibb művészetünk fellendítésében és magyar karakteradásában a két testvérvárosban, tehát az ország akkori főhelyén élt 350 ötvösnek irányító, buzdító és példaadó tevékenysége mérsékelt. A magyar művészetnek az ötvösség történetéről szóló fejezetében a pestbudai mesterek szerepe nem jelentékeny. A NEMZETI KIRÁLYSÁG napjaiból, a középkor gótikájából és a reneszánszból hirtelen a későbarokk és rokokó világába jutunk. Az osztrák, cseh földről és az ország nyugati részeiből áttelepülő németvérű ötvösök a nyugati eklektikus stílus és művészet jó ötvöskultúráját hozták magukkal. Ügyes mesterek, sőt egyesek jó művészek voltak, elegáns formákban testesítették meg a többnyire mintarajzok és metszetek útmutatásai szerint műveiket. A kész ötvösműveknek főleg Bécsből állandó ideáramlása nagy konkurrcnciát jelentett s ezt a nagy versenyt szorgalmas munkával iparkodtak ellensúlyozni. A 18. század közepén reájuk hárult az újonnan épült, vagy a múltból sebzetten ittmaradt s újra rendbehozott pestbudai templomok új felszerelésekkel való ellátása. Schätzt Józsefnek a gyöngyösi, szegedi és pesti ferences templomokban reánkmaradt kelyhei, Fauser Józsefnek a budai Szent Annatemplomban s Paschberger Józsefnek a józsef- és lipótvárosi egyházak részére készült kelyhei a trébelés ugyanolyan technikai jártasságával, a későbarokk és rokokó oldottabb művészi formáival, ügyes mértéktartásával és józanságával készültek, mint a nyugati országok e korban készült hasonló reprezentatív alkotásai és a velük való egybevetésüknél is jól megállják helyüket. Tíz évvel ezelőtt dr. Hirschler Henrik ügyvéd gyűjteményéből vált ismeretessé az az elefántcsonttestű részben aranyozott ezüst kupa, mely a 18. század hatvanas éveiben élt Reichenpfalter Simon pesti ötvös nevét a teljes ismeretlenségből egyszerre a legjava mesterek élvonalába lendítette. A bacháns jeleneteket ábrázoló dombormű, a boltozatos födelén levő Neptun, Mars és Sapho ülő nagy alakok, a halfarkas lóidomú fül s a Cumberlandti hercegi koronás monogramja alapján sokáig senki sem gondolt arra, hogy annak készítője a magyar Duna mentén élt. Közelebbi vizsgálat alapján meglepetéssel fedeztük fel rajta Reichenpfalter és a pesti ötvöscéh bélyegeit. Ez a kompozíciójában is bravúros mű arra int, hogy a pestbudai ötvösművek további kutatásai terén még számos más, a közepes átlagot messze túlhaladó értékes emlék javíthatja meg azt az aránylag lekicsinylő bírálatot és véleményt, mellyel a Budán és Pesten készült műveket manapság megítéljük. Mindmáig ismeretlen, hogy a megkomponálásban mennyi Reichenpfalter egyéni érdeme és hogy menynyit vett át s milyen külföldi példából. Architekturális készsége és szobrászi összhangba hozása egyaránt jó s a kiváló mesterek erényei is felragyognak benne, J25 J. P. mester : Levita kancsó J. P. master : Levite jug Й. П. мастер : Кружка Левита Maitre J. P.: Carafe de Jévite főleg abban a jó megoldásában, hogy a kontúr a helyes dekoratív szerepet kapja. Névtelenül a feledésbe merülése s hirtelen ismét a legjelesebb mesterek sorába való iktatása újra Reichenpfalterre terelte a figyelmet s lázas izgalommal kutatni kezdték további műveit. Csemyánszky Mária érdeme, hogy a pesti belvárosi templom kincstárából ennek az ötvösnek egy nagyméretű szentségtartója is előbukkant. Ez a szintén jeles kivitelezésű alkotás szimbóluma s hirdetője annak, hogy a 18. század hatvanas éveiben is Pesten az Egyház még csupa glória, fény és pompa. Az ellenreformációban győzedelmeskedett egyház a töröktől visszavett területeken hódítóként ismét ott van, egykori helyén, i'ijra ragyog és virágzik. A BAROKK ÜNNEPI MÁMORA UTÁN a jozefinizmus puritán korában, a hűvös tartózkodó empire-ban, a »biedermeier« korának neobarokk, neorokokó, neogótikus gyorsütemű stílus felújításaiban és a romantika korában a pestbudai ötvösök nemcsak bámulatos mozgékonysággal ügyes és gyors alkalmazkodók, hanem tanulékony, szorgalmas és ízléses mesterek is voltak. Az öntés, forrasztás, domborítás, cizellálás és áttörés, tehát az ötvösség legegyszerűbb technikáival a hatás maximumát hozták ki. Munkálkodók voltak és szorgoskodók, az a tudat töltötte be őket, hogy a tehetség : nagy szorgalom. 455