Budapest, 1946. (2. évfolyam)

12. szám - MIHALIK SÁNDOR: Régi pest-budai ezüstművesség

Fauscr József: Kehely Фаузер Йожеф : Чаша J. Fauser : Chalice József Fauser : Calico Puchmayer János : Kehely Пухмайер Янош: Чаша J. Puchmayer : Chalice János Puchmaver : Calice Ahogy Budán izmosodni kezd az arany- és ezüstművesség s maguk a mesterek is lassankint kedvezőbb anyagi helyzetbe jutnak, házakat szereznek és szőlőket vásárolnak, valamint a mesterség is apáról fiúra kezd öröklődni, ennek kihatására más városokban is törzsökösödnek az ötvösök. Az alapítók és az első mesterek munkássága nem vész kárba : a Pécsett élő — de a pesti ötvösök mintájára a budai céhbe inkorporált — Radnics Simon is egy ötvösdinasztia fejévé válik. 1701-ben már budai céhtag s mint ilyen szegődteti inasának NeSo ZivanoviCot. 1712-ben legénnyé szabadul Budán egy másik Simon Radnics. Az 1747-ben Pécsett született Radnics Pál (későbbi lelkész) apja, Radnics Pál szintén az ötvösmesterséget űzte az öt-templom városában. Noha ekkor — 1724-től — Pécsett az ötvösöknek már külön céhük volt, a Radnicsok nem szakították meg régi kapcsolataikat a budai céhhel s így 1751-ben Ratniz József szegődik Pécsről Lubisics Márton budai ötvöshöz, 1768-ban pedig Johannes Ratnizsch. A BUDAI ÖTVÖSÖK CÉHÉNEK az 1696-ban nyert szabadalomlevele alapján elsősége volt az ország többi ötvös-szervezete fölött. Ez a nagy területre kiterjedő fennhatósag és ellenőrzési jog gyakorlatilag azonban csak a török uralom alól szabadult országrész újjáalakuló ötvössége fölött nyilvánult. Az 1688-cal kezdődő két század alatti időben másfélszáz mester működésére ügyelt fel. Ebben a számban benne vannak az 1759-ig Pesten tevékenykedett mesterek és azok is, kik Pécsett, Újvidéken (Mistrovovics József 1764—1755), Baján (Pakanovits Ferenc 1795—1814), Gartner Ferenc (1802—1819), Aradon (Stagl András 1777—1783), Nagyváradon és Vácott működtek, mint a budai céhbe iktatott mesterek. Marianovics Marino ötvös fia, Antal, szintén Budán született s 1712-től folytatta atyja mester-ségét. Iwo Marianovicz (1720), Antun Ivanowicz (1726), Jakov Martinovicz (1726), Franciscus Wax (1733) tanultak jól menő műhelyében. Szerb nyelven írt végrendeletéből kitűnik, hogy szorgalmával meggazdagodott, házra is tett szert. A budai ötvösségnek ebbe a délszláv fellegvárába a 18. századelejétől lassú ütemben kezdenek behatolni és teret nyerni osztrák származású vagy egyéb németvérű mesterek. 1711-ben a csehországi Petschauban született Róth Benedek, 1748-ban a bécsi származású, de már Budán született Jocher Lénárd, elébb 1729-ben a győrszigeti Puchmayer János Mihály, 1753-ban a Győrben született s ugyanott tanult Eberhardt János, 1768-ban a fej érmegyei móri Blechel János Gáspár aranyműves kap Budán mesterjogot. Közéjük tartozik az a bécsi származású Helebront Károly is, ki Pesten telepedett le. Ezzel a keveredéssel a budai ötvösök szervezete a magyarországi céhek sorában különös érdekességű színeződésűvé válik. A rác származású ötvösök által életrekeltett céh feljegyzéseit kezdetben cirill betűkkel rótták fel. Még 1716-ban is találunk szerb nyelvű beírásokat. A németvérű mesterek letelepedésének behatására németté válnak az iratok. Rác és német vegyülésűvé lesz a céh és ezzel a sajátosságával nem jelentékeny, de kultúrhistóriailag érdekességet visz be a magyar föld ötvösségének történetébe. A külföldi és hazai német elemeknek egyre nagyobb számmal való szerephez jutása, Pest város fejlődése, kereskedelmének nagyobbodása a 18. század közepén véget vet a pestbudai ötvösségnek a budai céhhez való egyesítésének. A hétre gyarapodott, főleg Bécsből és Csehországból áttelepedett pesti ötvös — Karl Hillebrandt, Johann Georg Dallinger, Joseph Schätzt, Joseph Fauser, Carl Tomer, Abrahámfy Mihály, Johann Kojanitz — végleg függetlenítették magukat a budai mesterektől, Hillebrandtot fő elöljárójukká választották s 1759-ben saját céhet alapítottak. Szervezkedésük csak közigazgatásilag volt önálló, valójában lelkileg a bécsi ötvösség megigézettjei voltak. Céhpecsétjük mintájául, szervezeti szabályzatuk szövegezésének alapjául a bécsi mesterek céhének pecsétjét, céhlevelét vették. A császárváros mestereinek élete és művészete volt az eszményük. A jeles, elsőrangú művészek Bécsben, Prágában és Brünnben maradtak, Pestre csak az onnan kiszorult második garnitúrából jutott s műhelyeik mélyén azonban továbbra is Bécsről álmodoztak. 454 4