Budapest, 1946. (2. évfolyam)

10. szám - BÁLLÁ MIHÁLY: Jelky András budai polgár

egy már készen álló kis hajóra szálltak és a két indussal együtt, akik az evezőt fogták, elindultak lefelé. Már jó messze jártak s nem voltak messze a tengertől, mikor egy nagy mocsárhoz értek, félre: kanyarodtak benne, átkeltek rajta és végül sekélyes vízre jutottak. Jelky és a kis hajadon átgázolt a vizén, a két fekete í pedig maga után húzta a ladikot, aztán újra felegyenesítette az útjok során legázolt nádat, hogy eltüntesse így szökésük nyomát. Végre egy puszta és magányos földre érkeztek el, ott aztán minden emberi társaságtól távol tizenhárom teljes hónapig éltek. Bozótból összerótt kis kunyhó volt a lakóhelyük s a két indus, aki társuk volt szökésükben, ott is hűségesen szolgálta őket. Kókuszdió, úgynevezett paradicsomfüge, hal, rák és tekenősbéka volt a táplálékuk. Jelky egész idő alatt kedélybetegség rabja volt s a baj végül testét is legyöngítette ; ámde a hű leány tőle telhetően vigasztalgatta. Mikor jókedvűnek látta, kacagott, mikor szomorúnak, akkor sírt : végül ottlétük tizenharmadik hónapjában ő halt meg oly betegségben, melyben sem Jelky, sem a két indus nem segíthetett rajta. A feketék nem győzték vigasztalni Jelkyt s megkérdezték tőle, ne főzzenek-e számára ennivalót az elhúnytnak teteméből, de Jelky esdve kérte őket, hogy tegyenek le arról a gondolatról, aztán eltemette a halottat. Az indusok pedig továbbra is épp úgy szolgálták őt, mint addig ; de Jelky elhatározta magában, hogy elhagyja a sivatagot, és epedve várta valamely hajó érkezését. Ötödik napra meg is pillantott egy kínai hajót, mely Ternute szigetéről Batávia felé vitorlázott. Rákötötte egy rúd végére a pizángfa hosszú levelét, -nagasra emelte föl a rudat és addig .óbálta jobbra meg balra a levegőben, míg a kínaiak végre észrevették a jeladást és csónakot küldtek értük, mely Jelkyt. meg a két indust a hajóra vitte. Tjitkfrs taiuies as íu< Jelky szerencsésen megérkezett Batáviába. Egyenesen az úgynevezett vízi erődbe ment és ruhát kért az őrségtől. Ott tudta meg, hogy távolléte alatt Messel úr, Batá\ ia városának főhelytartója meghalt, nagy hivataii állására pedig van der Parra urat, a Kelet indiai Kereskedelmi Társaság egykori elöljáróság volt elöljáróját nevezték ki. Jelky tehát egvenesen őhozzá ment és a lábához vetette magát : a helytartó mindjárt reáismert, visszaemlékezett reá, hogy mily kegyetlenül bánt el vele. sokáig állt előtte mozdulatlanul, végre aztán elfordította róla szemét, mert egészen könnybe lábadt. Végighallgatta balsorsának történetét, magát tartotta benne hibásnak s elmondotta ínég, hogy levelet küldött miatta minden hollandus tájra, de nem kapott felőle semmi megbízható híradást; aztán vigasztalta és megígérte neki, hogy jó cselekedetekkel fogja jóvá tenni mindazt, amit vétett ellene. Jelky, akibe új bátorságot öntött ez a vigasztaló beszéd, apósához sietett s megölelte feleségét és leánykáját. A helytartó nemsokára azután átküldött neki ötszáz tallért, ugyanannyi üveg bort L és háromszáz üveg sört, hogy beszereztesse mindazt, amire háztartásában szükége van s meglegyen neki az, amivel .elyreállíthatja meggyöngült erejét. A nelytartó ez időtől fogva oly jó szívvel P volt hozzá és annyi jót tett vele, hogv atyja helyett atyja volt : mindenek előtt a polgárság zászlótartójává tette s egyben . kinevezte minden mohamedán és pogány András tengerbe dobja a felügyelőt Kifogják ... A »zigeten a bajadonnal 383 i