Budapest, 1946. (2. évfolyam)

9. szám - LESTYÁN SÁNDOR: A 100 éves Községi Takarékpénztár

üzletága a záloglevélkiboc.sátás volt, ezen üzletág világháború után be­következett kiesésének pótlására szá­mos vállalati érdekeltségbe bocsát­kozott, amelyek tetemes veszteséggel jártak. Minthogy a Takarékpénz­tár jelentékeny betétállományt kezelt, amely a fennakadás időpontjáig is állandóan emelkedett, a pénzügy­miniszterrel egyetértésben a fizető­képtelenség nyilt kijelentését az egész pénzpiac érdekében elkerülendőnek tartottuk. A kibontakozást akként hajtottuk végre, hogy Budapest székes -fővá ros közönségével megállapodást létesítettünk, amelynek értelmében a Pénzintézeti Központ a Takarékpénz­tárral szemben fennálló követeléséből jelentékeny részt elenged, a Takarék­pénztár érdekkörébe tartozó nagy­számú vállalat részvényeit a Takarék­pénztártól megvásárolja és a vételárat követelésének résztörlesztésére for­dítja, ennek megtörténte után pedig a Takarékpénztár részvényeinek túl­nyomó többségét a Budapesti Takarék és Vásárpénztár Rt. a székesfőváros közönségének számlájára megszerzi, az így átszervezett intézet alaptőkéjét csekély maradékösszegre szállítja le, majd pedig 3,(500.000 pengőre újból felemeli és cégét »Budapest Székes­fővárosi Községi Takarékpénztár Részvénytársaságra« változtatja át. Az így megalakult Községi Takarék­pénztárral szemben szavatoltunk az­iránt is, hogy reá a részünkről átvett vállalat érdekeltségekkel kapcsolatban fizetési kötelezettség nem hárulhat«. Huszonnyolc esztendőnek kellett eltelni, amíg Bárczy István Város­házájának gondolata valóra vált. Az 1928 április 18.-án tartott köz­gyűlés 164 szóval 85 ellen elfogadta a Községi Takarékpénztár megalapí­tására vonatkozó tanácsi előterjesz­tést. A Budai Takarékpénztár har­madszor változtatta meg fennállása óta cégét és új cégében, új működési körében a székesfőváros összes intéz­ményeinek bankári szerepét kellett vállalnia. Az lett a feladata, hogy a törvényhatóságnak és intézményeinek valamennyi pénzügyi vonatkozású teendőjét ellássa, hatékonyan közre­működjék a felmerülő hitelszükség­letek kielégítésénél, ezen túlmenően pedig e felgyülemlő tőkék gyümölcsöző és biztos kihelyezéséről gondoskodjék. Budapest .székesfőváros történe­tének szomorú korszakába esik az az idő, amikor a Budai Takarékpénz­tár — illetve az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár — Községi Takarékpénztárrá alakult. A város­politikát akkor irányító többségi párt, mely magát Keresztény Községi Párt­nak nevezte, már megvetette annak az áldatlan rendszernek a melegágyát, mely a katasztrófát hozta magával és a nyilasuralomhoz" vezetett. Ezt a várospolitikai vonalat kellett követnie a Községi Takarékpénztárnak is üzlet­működésében. Hiába hangoztatta a többségi párt vezére, hogy »a Községi Takarékpénztár nem szó, hanem köz­gazdasági cselekedet, mert végre meg fogja szüntetni a bankkartell kizáró­lagos jogát s a közélet részéről felál­lított olyan pénzintézet, amelynél nem a rideg üzleti haszon, nem az egyéni érdekek kilátásai, s nem a tantiémek játsszák a főszerepet, hanem az, hogy minél olcsóbb, minél kisebb rezsi­költséggel minél nagyobb kamatozást biztosítson a városi tökéknek és minél kedvezőbb hitelt tudjon nyújtani az Tanácsterem Зал совещаний The Board Room Salle de conseil iparnak és kereskedelemnek«. Üresen konganak a szavak, mint a hordó, melynek tetejéről elhangzottak. Buda­pest hitelkereső lakosságából csak az kapott hitelt a Községi Takarékpénz­tártól, aki a városházi klikkhez tarto­zott, vagy annak kegyeltje volt. A bankkartelltöl független kamatláb­politikának a Községi Takarékpénztár nem tudott érvényt szerezni, mert irányítói behódoltak a bankkartell­nek. Szerencse, hogy az intézet vezető­ségében szakemberek is helyet foglal­tak, akik távol állottak a napi poli­tikától és az üzletvezetés meg tud­ta őrizni a bankszerűséget, így az ügyfelek előtt mindaz rejtve maradt, ami a bizalmat megrendíthette volna. A Takarékpénztár 1929-ben újra meg­kezdte a záloglevélkibocsátási tevé­kenységet és az alaptőkét felemelték. 1929-ben aTakarépkpénztár felállította az ingatlan és parcellázási osztályt, mely működésében a főváros város­rendezési és telekpolitikájához iga­zodva, a városfejlesztés előmozdítása céljából több értékes ingatlant szer­zett. Ezeknek a területeknek a szabá­lyozása és közmüvekkel való ellátása éi dekében a Takarékpénztár megtette a szükséges lépéseket és ott, ahol arra lehetőség kínálkozott, megkezdte az értékesítést is. 1932-ben az intézet jelentős tevékenysége volt az úgy­nevezett HÉV-Parkváros Rt. tranz­akció lebonyolítása. Ennek keretében a Takarékpénztár megszerezte a Park­város összes részvényeit s körülbelül 400.000 négyszögöl kiterjedésű sváb­hegyi és körülbelül 20.000 négyszögöl gellérthegyi telek birtokába jutott. Az intézet feladata volt a Budapest Székesfővárosi Vásárpénztár Rt. fel­számolása is. A felszámolt vállalat részvényeinek 97.5 százaléka a takarék­pénztár tulajdonába került. A buda­pesti fiókok száma évről-évre szaporo­dott és az 1937-ben felállított Apponyi­téri fiókkal tizenhétre emelkedett. Érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy a takarékkönyvekre és folyószámlára elhelyezett betétállomány az 1928 dec. 31.-én kimutatott 22.2 millióval s/emben 1938 dec. 31 -ig 95.4 millió lett. ЯШШШ

Next

/
Oldalképek
Tartalom