Budapest, 1946. (2. évfolyam)

9. szám - LESTYÁN SÁNDOR: A 100 éves Községi Takarékpénztár

Az oszlopcsarnok Колоный зал The arcade Le peristyle Ilyen állapotok között találta a Községi Takarékpénztárat a második világháború, ami az ország gazdasági összeomlásához, a főváros ostromához, majd a felszabaduláshoz és az újjá­születéshez vezetett. Romokból kellett újra felépíteni a főváros felszabadulása után a Köz­ségi Takarékpénz tárat, ennek a szónak nemcsak tárgyi, hanem erkölcsi értel­mében is. Az a rendszer, mely a fővárost a síi­szélére taszította, mindenütt romokat hagyott maga után. Romokká váltak az intézeti székház falai, belső be­rendezése és romhalmaz volt az elődök szellemi, helyesebben gazdasági hagya­téka is. Az üzemi bizottság kezdte meg a Községi Takarékpénztárban az újjáépítést, elsősorban a reakciós tiszt­viselők eltávolításával, ugyanakkor pedig az épület rendbehozásával. Az első hetekben a fővárosban nem volt bankélet, hiszen hiányzottak leg­elemibb követelményei : a helyiség és a vérkeringéshez szükséges anyagi eszközök. Mire azonban — 1945 már­cius 1-én — kibocsátásra került az Élelmezési kölcsönjegy s ennek a mű­veletnek lebonyolításában a pénz­intézeteknek is szerep jutott, a Köz­ségi Takarékpénztár az élen állott az elhelyezésben. Vas Zoltán polgármester 1945 május 16-án elfoglalva hivatalát a Központi városházán, nyomban felismerte a Községi Takarékpénztár talpraállítá­sának és megerősítésének jelentőségét a főváros újjáépítése érdekében. »Nincs Nagy-Budapest nagy Községi Takarék­pénztár nélkül«! — mondotta. Az ő erélyének köszönhető, hogy az intézet szinte egyik napról a másikra feltámad­hatott. Az újjászületett Községi Taka­rékpénztár vezérigazgatója Bárány Károly, helyettes vezérigazgatója Aba­sári Rudolf lett. Az új feladatokat az új adottság irta elő : a főváros üzememek helyreállítását kell min­den anyagi eszközzel szolgálni, mert Budapest népének nincs közlekedése, nincs világítása, nincs elegendő élel­me, kereskedelem és ipar — főleg a tőkeszegény kiskereskedelem és kis­ipar — hitel hiányban nem kezdhet el dolgozni! Az újjászületett Községi Takarékpénztár ezekben a nehéz hó­napokban emelkedett hivatása igazi magaslatára. Az 1945 november 16-án elhangzott polgármesteri jelentés meg­állapítja, hogy a Községi Takarék­pénztár betétgyűjtési munkáját meg­gyorsította az a körülmény, hogy az intézetnél elhelyezett betétekért a székesfőváros teljes vagyonával felel. »A Takarékpénztár ma már teljes kapacitással folytatja működését és kölcsönöket tud folyósítani a székes­főváros üzemeinek és más termelő vállalatoknak. Ugyanakkor résztvesz iparindítási, mag-, bor-, konzerv- és könyvkiadói hitelműveletekben, vala­mint jelentős összegekkel támogatja az újra meginduló szállodai ipart. A Takarékpénztár új leányvállalatot alapított : a Budapest Székesfővárosi Községi Kereskedelmi és Szállítási Részvénytársaságot, mely a székes­főváros érdekeit elsősorban kereske­delmi és szállítási téren szolgálja. Fuvar- és autótelepe a közületeknek dolgozik. Szerteágazó kereskedelmi tevékenysége az illegális kereskedelem elől a hazai ipar és fogyasztás részére mentett meg nagymennyiségű első­rendű alapanyagot, ami nagyarányú megtakarítást jelent a székesfőváros háztartásának. A vállalkozás kedvező cseremegállapodásokkal a gazdaközön­ség és a főváros lakosságának szükség­leteit napiár alatt tudja kielégíteni«. A szűkszavú polgármesteri jelen­tés mindent elmond a százéves Taka­rékpénztár új üzletköréről, a szabad Budapest, a harmadik magyar köztár­saság fővárosának hűséges szolgála­tában. Az intézet elnöke Kővágó József, a székesfőváros polgármestere. Alelnöke ЯШШШ

Next

/
Oldalképek
Tartalom