Budapest, 1946. (2. évfolyam)
7. szám - TÖRÖK MIKLÓS: Az ólombetűk hadserege
MACYARORJZAG _ 5.704 BUPAPE5T 58-9% MAGYAROßiZAC moi 494 з 53 б % 21-3% BUDAPEST 6.557 54-9% 7-37. 1057. 25-87» /zakmunka/ok /egédmu nkájok munkajnók A nyomdaipari munkások létszáma 1933 —1943 idnoncok A főváros ostroma utáni fokozatos ébredést érdekesen mutatja az Országos Széchenyi Könyvtár adatgyűjtése : a működésbe lépett nyomdák számáról : 1945 Budapesten Vidéken Összesen I. félévben ... 41 76 117 III. évnegyedben 89 105 194 IV. « 98 138 236 Az 1945. év végéig tehát Budapesten 98, vidéken pedig 138 nyomda adott életjelt magáról.lehetséges azonban, hogy az előző években nyilvántartott nyomdáknak már nagyobb része dolgozik. A fejlődés szép menetét a két világháború szakította meg s ha ezek a válságos évek be nem következnek, bizonyára a nyomdaipar töretlen fejlődéséről lehetne beszámolni. A LEGUTOLSÓ ÉVTIZEDBEN az ország nyomógépeinek általában 60, szedőgépeinek pedig 80 százaléka Budapesten működött. A nyomdászok Évkönyve 1943-ban a budapesti árszabályterületen 1705 nyomógépet és 454 szedőgépet mutat ki, ami 1922-höz viszonyítva 21, illetve 90 százalékos emelkedést jelent. A munkáslétszám keresztmetszetét a diagrammok vetítik elénk. Magyarországon — mint említettük a nyomdászok maguk voltak a könyvkötők és termékeik árusítói is. A 18. század közepén a két szakma már egészen szétágazott. A magyar könyvkereskedelem 15—16. századbeli úttörői (Feger, Gryneus, Manlius) után a 18. századtól már neves budai és pesti köny várusokat említhet fel a krónika, mint Maus István, Kis István, Kilián Ádám, Wigand, Heckenast, Emich, Geibel és Révai. Ezek egyike-másika mint egyéni cég vagy már mint könyvkiadóvállaíat ma is fennáll. (Kilián, Franklin, Athenaeum, Grill, Révai). 1890-ben Budapesten 98 könyvkereskedő volt, ami az országos számarány 25%-a, 1930-ban 620-ból már 246 (39 7%) jut Budapestre. 40 év alatt tehát a főváros könyvkereskedőinek száma két és félszeresére nőtt. Ma (1945) vidéken 300-nál több, Budapesten pedig kb. másfélszáz a könyvkereskedők száma. Kiadóvállalat Budapesten 21 (3 új), vidéken pedig 4 adott életjelt magáról. A könyvkereskedelem, de különösen a nyomdászat XX. századi adatainál figyelembe kell venni, hogy a fővárosi cégek jelentékeny része nagyvállalat s így Budapest súlya nem annyira a fenti, mint sokkal inkább a könyvtermelési adatokból domborodik ki. A köteles példányszolgáltatás ma már lehetővé teszi, hogy a magyarországi könyvtermelést megfelelő pontossággal kimutathassuk. Az 1941 előtti években a Központi Statisztikai Hivatal a könyvkereskedők és a kiadóvállalatok bibliográfiai közlésére támaszkodott, amelyek jobbára csak a könyvárusi forgalomba kerülő könyveket sorolták fel. Ez a körülmény határozta meg a statisztikai évkönyveink adatközléseit múltban. Ezek szerint 1880-ban 976, 1930-ban 3403 új könyv látott Magyarországon napvilágot. Az 1919-es háború utáni évben 957-re esett a könyvtermelés. A legutóbbi évtizedben 1930—39-ig együttvéve Magyarországon 32.095, Budapesten pedig 25.345 új könyvet tartott nyilván a Központi Statisztikai Hivatal. A főváros tehát átlagban négyszerannyi könyvet produkált, mint a vidék. A köteles példányszolgáltatásból nyert adatokból következtetve, a valószínű könyvtermelés e számoknak kb. háromszorosára tehető. A köteles példányok alapján az újabb években a következőképen fest a nyomdai termelés : Év Könyvtermelés Bp. Majyarorsz Magyarországon Budapesten sziz a iékában 1940... 9.420 6.176 65 6 1941... 9.842 7.209 73"3 1942... 13.503 9.481 70 2 Az országnagyobbodás következményeként ezekben az években Budapest részesedése természetesen alászállt. 1945-ben a nyomdák rendezetlen viszonyai folytán nem támaszkodhatunk biztos adatra, mert a beszolgáltatott 801 db köteles példány nem az év teljes termése. AZ 1942. ESZTENDŐ részletes adatainak keresztmetszetéből sok érdekes adat birtokába juthatunk. Az országos termés 13 és félezer műve több mint 40 millió példányban és 1,230.000 lapterjedelemmel került ki a nyomdákból. Legtöbb mű az év második negyedében (30 3%) jelent meg. Az átlagos lapterjedelem az év utolsó negyedében volt a legnagyobb (126) és az első három hónapban a legkisebb (66). Legnagyobb a szépirodalmi művek lapterjedelme. Általában a szépirodalom veszi ki legnagyobb arányszámmal a részét a termelésből, sokszor majdnem egyharmaddal. A tárgykörök szerinti megoszlást tovább vizsgálva, kitűnik, mint tolódik el a termelés a gyakorlati tárgykörök javára a háború folyamán az elméleti ágak rovására. Konjunktúrától függetlennek bizonyul a művészeti, nyelvészeti és ifjúsági irodalom. Magyarnyelvű a művek 90—95%-a, s a könyvtermelésnek ugyancsak 90%-a eredeti mű. A fordítások száma 673. Az 562 magyarra fordított könyvből 214-et-angolból (38'2%) és 142-őt németből (25-3%) ültettek át. A 111 más nyelvre fordított műből viszont 108-nak eredetije magyar és csak 3 idegen. A könyvtermékek 75%-a 100 oldalon és 58%-a 48 oldalon aluli. Csak 1'2% az egynél többkötetes mű. A könyvek 30%-át kiadóvállalatok, 27%-át szerző, a többit intézmények, hatóságok és egyesületek adták ki. Általában minden ismeretág könyveiből Budapesten nyomatnak többet a kiadók, mint vidéken, a tankönyveket azonban, mivel azokat olcsón kell forgalomba hozni, az alacsonyabb előállítási költség miatt jelentős számban vidéki nyomdákban nyomatják. Milyen hihetetlennek találjuk ma azt, hogy 1942-ben egy mű átlagos bolti ára 2'22 pengő volt. A legszélesebb rétegekhez a betű az időszaki sajtó útján jut el. A napilapok nagyrészt a politikai hírek közvetítői, a folyóiratokban pedig főleg a szépirodalom, művészet és szakirodalom jut szerephez. Az első magyarnyelvű újság a »Pozsonyi Magyar Hírmondó« 1780-ban indult. Az első pestvárosi hírlap pedig, a rövidéletű »Magyar Mercurius« (1788). 1873-ból 201 lapról tudunk Magyarországon, 1910-ben pedig 1223-ról. Szemléltessék a 30-as és a legújabb évek adatai a sajtó magyarországi állását : Időszaki sajtó Bp. Magyarorsz. Magj-arországon Budapesten százalékában 1930 1.230 809 65-8 1934 1.477 1.003 67"9 1938 1.934 1.243 64*3 1942 x ). . . 1.379 779 56'5 1946 1 )... 248 115 46-4 Első negyedév. Nem végleges adatok. 1930-tól 1938-ig tehát mintegy másfélszeresére nő az időszaki sajtótermékek száma. 1942-ben a megnagyobbodott országterület ellenére is kevés lap jelenik meg, ami a papírkorlátozással magyarázható. Szomorúan tükröződnek a háború következményei a háború utáni első békeév adataiban. Az 1938. évben 82 ezer, 1942-ben 57 ezer m2 -t tett ki a lapok összterjedelme. Hogy mennyire arányos az urbanizmussal a sajtó térhódítása, az kiviláglik abból, hogy pl. 1930-tól 1942-ig a törvényhatósági jogú városok (Budapest nélkül) sajtója a kétszeresére erősödött s ugyanakkor a megyei városok és községek sajtója messze mögötte marad ennek a fejlődésnek. A lapok 2 /3 része országos jellegű. шт Ё •
