Budapest, 1946. (2. évfolyam)
6. szám - RUBINYI MÓZES: Pesti múzsa
»Ks a habokkal küzdő szép hidat« .Jaj be szép ez a Pest, Istenem, be szép ! S benne milyen úri, mily szelíd a nép. Össze-vissza jártam utat, útfelet, De szemem nyugonni \iem talált helyet. Ablak ablakon van három négy soron, Oly magas falunkban nincsen a torony. A sok utca tömve, mint a méheraj, Jobbra-balra fényes gyöngy, ezüst arany, S mintha búcsú állna későn és korán. Cifra ott a férfi, asszony és leány. Egy évvel ezután szakadt Budapestre a nagy árvíz szerencsétlensége. Ezt a tragikus hangulatot már — Vörösmarty Mihály örökítette meg. (Pest, Marti as 13. 1838.) F.jfél volt, szomorú mély csend, s a hajdani város Mint egy kísértet, fölkele kínjaiból. Es hogy látta magát elképtelenítve magától S feldúlt utcáin a zabolátlan özönt, S annyi halált és annyi veszélyt s a századig elő ínségnek kezeit müvei hosszú során : Megrendült fájdalmában s erejének aléltán Lassú sóhajtással a vad özönbe rogyott. De akkor is rendbejött Pest és tíz év múlva már Petőfi Sándor szatíráját (Pest) is elbírta : IIiába. Pest csak Pest. tagadhatatlan ! S én Pestnek mindig jóbarátja voltam, Es ahol csak kell, hát pártját fogom, Volt itt nekem sok kellemes napom. Kivált /1' az utcán kóborolhatok : Az angyaloknál boldogabb vagyok. Egy óriáskígyó bámészkodásom, Végighúzódik a népsokaságon. S aztán itt minden olyan érdekes, A szív örömében csak úgy repes. A vargainasok pofozkodása, A bérkocsiknak embergázolása. A zsebmetszők, a pörölő kofák Az embert mind igen mulattatják. S azt kell még látni, hogyha szép időben Sétára kél a tarka-barka nőnem Mi szépek ők, mi szépek, teringette, Elől kifestve és hátul kitömve. Hát ahol a dicső arszlánok járnak ! Azt nevezem aztán baromvásárnak. Garay János Budapest című disztichonjaiban már az egyesítésről szól és igen jellemzően »fejedelmi« Budáról és »polgár« Pestről emlékezik. A két Arany, az öreg János és a fiú László, színes budapesti városképekkel gazdagították költészetünket. Amaz Yojtina Ars Poétikájában adta Budapest egyik legszebb költői látképét, ahogy a pesti Dunapartról elnézi Buda »színdús üde karton«-ját, László pedig a Délibábok hősé-ben elragadtatással nézi, amint »a nyári napnak »Ilát ahol » dicső arszlánok járnak« » nimm — i n Ml I r 237
