Budapest, 1946. (2. évfolyam)

6. szám - MÁRKUS LÁSZLÓ: A sziget

bozótkertjében találkozhatott Ottokár és Anjou Károly királyok követeivel, akiket szűzi harag űzött, mikor királyi nászra merték csábítani Krisztus menyasszonyát. Itt él Margit a Sziget csodáiban, láthatod őt, mint kilencéves gyermeket és csodatevő testét megérinthetted fehérmárvány baldachinos pirosmárvánv koposójában. Csak itt, a Szigeten, mert a szent test eltűnt koporsóstól. Ezt a kincsünket is németek rabolták el. Buda visszavétele után osztrák komisszáriusok hordták el az aranyat és az ékköveket és II. József klastromirtó parancsa rendelte Pozsonyba a szent testet, ahonnan ki tudja hová, elveszett örökre. Eltűntek a többi halott királyok, V. István és lánya Erzsébet, eltűntek más királyi személyek tetemei, IV. Béla és a zarándokok léptei nyomát pedig befútta a hűvös dunai szél és benőtték a Sziget füvei és virágai. Csak a legenda jár vissza, mikor csönd terül a Szigeten és ilyenkor Ráskai Leát láthatod, a kódexíró apácát, a költőt, mécsese mellett a legenda könyvének halk világosságában, láthatod, hogy írja Margit történetét, s a mű teljesülvén, megy meghalni egy örök vers égi lejtésében. ILYEN A SZIGET, ahol megpihentek a költők, s ma is meglátogathatod Arany Jánost, szikár tölgyfái alatt. Sok magyar szellem egyezkedett ebben a csöndben a keserű világgal, itt hűtötte felháborodásait Bródy Sándor, Szomory Dezső legékesebb vízióit idézte itt fel, Szép Ernő társalgott a siheder rügyekkel, Krúdy Gyula innen látogatta Pestet és ide menekült a tudós gondolatait érlelni, a művész kísértetet látni, a szenvedő szellem megfiirödni a gyógyító legendában, a Szigeten, akit Nagy Boldogasszony nevéről neveztek, mikor Margit élt és a Sziget liliomokat virágzott dicsőségesen. Ez volt a Sziget és nem lehet más ezután sem. Nincs rá ok, hogy másmilyen legyen. Ami hívságos és bűnös és martalóc emberség ide belépett, azt mind finommá szublimálták a virágok és a fák párolgó balzsamai. A cigány hegedűje itt távoli orgonahangon suttogott és a saxofon, a dob és az ének áhítatosan igazodott a fülemüle hangzataihoz, a Sziget illatos lélekzéséhez. A szabad színpadra Margit csillagai szórták a szelíd fényt, s a sportoló férfiak a testgyakorlás magasabb esztétikáját fogadták el törvényül. Oxford és Cambridge diákjai futballoztak itt nemesen és artisztikusan, légies ritmusban lebbentek a Center Court fehér tenniszezői, szálltak a póló könnyű lovasai és a zengő csendben hallani lehetett, mikor egy elhúzó nyolcevezős hajó szlájdjai diszkréten megkoppantak, így lesz ezután is. AZ ÚJ MAGYARORSZÁG munkás emberei sem uniformizálódnak azonos életformákban, létesülnek