Budapest, 1946. (2. évfolyam)

6. szám - MÁRKUS LÁSZLÓ: A sziget

A zárda-templom romjai Руины монастырской церкви The ruins of the convent Ruines de l'église attenant au couvent árnyalatok és fokozatok, csak most már nem társa­dalmi rétegeződés eleveadottságai, hanem a munka stílusa, szellemi és anyagi minősége szerint. Költők, művészek, tudósok lesznek, kiknek pihenést a csöndbe­tompított, s nem a vérbőségben harsogó élet ád, lesznek dolgozók, akik tenniszeznek, eveznek és lovas­tisztek, akik pólóznak, talán még galamblövésben is szórakoznak, lesz becsületes munkása a demokráciá­nak, akinek másféle a temperamentuma, a műveltsége, a testi-lelki kondíciója, mint a másiknak, s a Sziget­nek lesz új népe, mely tisztességgel megszolgálja igényét a maga stílusához. A demokrácia nem lefelé szorít, hanem fölemel, s meglátjátok, a halk Sziget és a zajgó, életörömben lubickoló, bőséges római part, az izmos tömegsport és a zárkózottabb játékok, a kajakos, a daloló és a könnyű versenyhajókon gyakor­latozó vikend közt nem az utóbbiak rovására mosódik el a különbség, hanem úgy, hogy a vadevezős jókedvű népiség hozzá finomodik a népi lélek fínomultabb fokozataihoz. A Sziget nem a tömegszórakozás helye. Tágas és napsütéses terei vannak ennek a Duna men­tén is, — a Szigetet a maga energikus emlékei külön és egyéni életszelvényként teremtették meg. A csönd, az ábránd, a lecsitulás, a szociális kultúra, a fegyelem magas iskolája legyen a Sziget, azzá legyen, amire lett, s amivé most lehet teljesen, mikor a demokrácia elitje veszi birtokába. Európa tündérkertje legyen a Sziget, mert tudni kell azt is, hogy az idegenforga­lom a mi országunk egyik legjövedelmezőbb ipara és az idegenforgalom legvonzóbb attrakcióinak egyike a Sziget, ha az, ami, bűvös kert, virágokban és fákban viruló élet, hajszolt idegek nyugtatója, fürdő, gyó­gyító forrás kútfejénél elvonult gyógyulás, sokaság, amelyben otthonos magány különülhet el. Megmaradt kívánatosságaink, felpezsdült népi életünk friss szen­zációi között ezt a Szigetet is keresni fogják az idege­nek, akik szintén különbözőképen determinált, egyé­nien diszponált emberek és miért ne találnák meg, ha nekünk is éppen úgy kell, mint nekik, ha megvan és nem is lehet más és ha ilyen, akkor kincse nemcsak tündéri szépség, hanem érték is, fix valutában le lehet számítolni. 232 4 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom