Budapest, 1946. (2. évfolyam)

6. szám - MÁRKUS LÁSZLÓ: A sziget

A Margitsziget alsó része a török hódoltság alatt Нижняя часть острова Маргит во время турецкой оккупации The lower part of the Margaret Island during the period of Turkish occupation Partie basse de ГИе Marguerite sous la domination turque EBBEN AZ ANYAGBAN idők és korok formálják újra magukat, inkarnálódnak a visszajáró életek és a víz, mely benne lüktet és hajszálereit átszivárogja ézerévek történelmének sűrűvé telített, termékeny, csirákat sodró fiziológikus oldata. Yér is ömlött át a Szigetanyag pórusain, római katonák ontották, egy eltűnt castellum népe, dák légionáriusok és zsíros, fekete vérükben pannóniai barbárok izgága hősiessége ömlött és ide száműzött centuriok piros, destillált vére, melyben a messzi Róma édes bűnei és a kelet áfiumaitól mérgezett bűbájosán beteg civilizációt sóvárgó nosztalgiák gyöngyöztek. Szentek és szüzek szöges korbácsától fakadt üdvösséges vér csordult halvány patakokban és halálsikoltás keveredett imák itt maradt tömjén illatával és cseppfolyósodott vérré mikor megúnt odaliszkokat hányattak a Dunába a perverzióktól kínzott, megcsömörült, kiürült, reménytelen basák. Most megint katonák vérét itta a Sziget és ki tudja, milyen új virágokban fakad fel újra az a sok fiatal élet, ami a Sziget élő anyagába áthasonult. Mert így lettek itt a fák és a virágok. Nem kívülről jöttek, az élő anyag funkciói hozták őket létre. A Sziget élte őket, az élet jelenségei voltak, mint a pirosság az egészséges lányarcon, az öröm kacagása, a fény, amely kéken és barnán villantja meg a szemeket, mint a haj szőkesége, a libbenő lépés, férfi izmok feszülése, mint a csók, a sírás, a harc kiáltása, a vágy, a remény, mely halk bánattá oszlik a fuvalló időben. 230 A kertész nem növényeket gondozott ebben a kertben, hanem áhítatos kozmetikusa volt a Sziget szépségének, mely a virágok és a fák jeleiben mutatta magát. Ez az élet virág és mézszagíí párolgásával telítette és újra létesítette az emlék árnyait és a szerelmesek önfeledt csöndjét felriasztotta a premontrei atyák éjféli zsolozsmája, mely a prépostság eltűnt északi házából szűrődött fel enyészetesen. Aki szívével tudott hallani, meghallotta a fák homályában a Johannita lovagok zörrenő lépteit és a szegény betegek szenvedését, akik kórházukban senyvedtek. Az alsó sziget romiadékai felépültek a hold világában és aki látott, látta szent Klára leányait a derengő ablakokban és imbolygó gyertyafényt látott elfolyni a pázsit fölött, ahol a ferencesek processziója vonult. Ha nagyon dús volt a harmat és fűszere bepárolgott a lélekbe, vidám kupák koccintását hallottuk az omlott érseki várból, ahol Ladomér vendégelte a fermói püspököt, Fülöp urat, a pápa követét és Hubertus napján, mikor a vadászcsillag kinézett a felhőkből, a Nyulak szigete zendült meg, kopók hajtottak, tülök tutult, nyíl sziszegett az Árpádok királyi vadaskertjében. És liliomos, fátyolos bánat libegett a titokzatos sziget fölött, nehéz emlék, a IV. Béla király egetvívó fogadalma. Aki alkalmas időben járt a Sziget középtáján, a dominikánus apácák klastromának romjai között, az találkozhatott árpádházi szent Margit tünde látomásával, meghallotta sápadt énekét, kínzott édes testének sebeit láthatta virágozni, és a romkolostor