Budapest, 1946. (2. évfolyam)
6. szám - KODÁLY ZOLTÁN: A Vigadó hangversenyterme - BORBlRÓ VIRGIL: A Pesti Vigadó újjáépítése
Nagy étterem. Tervezte Bortiró Virgil dr., rajzolta Zöldi Emil Большой ресторан. Проект д-ра Виргиля Борбиро, рисунок Эмиля Зельди The great dining room. Planned by Virgil Borbiró, drawn by Emil Zöldi Le grand restaurant con^ue par Virgil Borbiró dessiné par Emil Zöldi Nyilvánvaló, hogy a már felsorolt helyiségek is sokkal többet nyújthatnának, mint a jelenlegi térbeli zűrzavar, az általában nem is ismert sötét folyosólabirintus. De még ennél is több elfér a régi falak között, a Deák Ferenc-utcai szárnyon. A harmadik és a kiképezhető negyedik emeleten klubhelyiségek, vagy tágas kiállítási teremsor, a Vigadó-utcai új negyedik emeleten pedig néhány szolgálati lakás férne el. Ezen felül pedig a nagy hangversenyterem felett megfelelő, a terem falaitól és mennyezetétől teljesen függetlenül épült, 950 m2 alapterületű csarnokot lehetne, sőt kell kiképezni, ha a régi Vigadó magassági körvonalait be akarjuk tartani. Ez a csarnok különféle könnyebb és kevesebb résztvevőre számító sport-célokra szolgálhatna : pl. vívás, tánc, sőt nagyságánál és magasságánál fogva fedett tenniszcsarnokul is használható lenne. MINDEZ BIZONYÍTJA, hogy a régi Vigadó falain belül a tér nemcsak elég az új Vigadó befogadására, hanem a minden lehetőséget felhasználó tervezés mellett egy sokoldalú, használható épület megteremtésére is módot ad — arról nem is beszélve, hogy a főfalakat és a megmaradt födémek legnagyobb részét fel lehet használni, ami az újjáépítési költségeknek legalább 30%-át teszi ki. A régi Vigadóban egy hangverseny vagy bál, vagy gyűlés esetén másfajta eseményt rendezni nem lehetett, tehát az igen nagy épületet egyszerre csak egy célra lehetett használni. — Az új elgondolás szerinti épületben egyszerre egy időben két hangverseny és bál is rendezhető, ugyanakkor megtartható egy értekezlet, egy vetítettképes előadás, egy kisebb lakoma, üzemben tartható a vendéglő, amelynek vendégeit az említett események szolgáltathatják és ezen felül a befejezésül említett lehetőségek során a klub vagy kiállítás, a könnyű sportcsarnok is használható. Tehát egyszerre hétféle esemény, illetőleg üzem sem zavarná egymást. Számszerűen összehasonlíthatom az ostrom előtti állapot és az elképzelhető új állapot hasznossági mérlegét. A régi Vigadóban a hasznosítható tér körülbelül 6000 m2 volt, amiből előterek, folyosók, átjárók és egyebek nem szerepelnek. A javasolt új területfelhasználás esetén a hasznosítható terület 9400 m2 lenne. A rendelkezésre álló területnek ilymódon 40 százalékkal nagyobb kihasználhatóságára az új építés esetén feltétlenül szükség is van, mert az új épület még hosszúlejáratú és olcsó kölcsön esetén is csak így fedezheti az újjáépítés 1935. évi aranypengőben kifejezett, bizonyára 7—8 számjegyű összegét. Hozzávetőleges számítások alapján az új Vigadónak évente kb. 11 millió P-t kell jövedelmeznie, hogy amortizációs terhét maga viselhesse. Lehet, hogy vannak többen, akik e szemléletet egyoldalúan materiális jellegűnek minősítik és jobban szeretnék, ha az épület úgynevezett archeologikus hűségű helyreállítása történne meg és egy harmadik Vigadó helyett a második Vigadó másolata születne újra, mert azt a rekonstrukciót tekintik az igazi művészeti szemléletből eredő tettnek, a javasolt újjáépítést pedig egy számukra kedves, régi épület, egy műremek elpusztításának tartják. A magam részéről viszont — azt hiszem sokakkal — úgy tartom, hogy amennyiben a Főváros előbb vagy utóbb a Vigadó újjáépítéséhez szükséges anyagi eszközöket nagy erőfeszítésekkel előteremti, azt az áldozatot nagyságánál fogva semmiképen sem teheti egy régi állapot szolgai helyreállítása kedvéért, hogy egy az élettől nagyobbára elszakadt, alig használható épületnek, inkább muzeális tárgynak birtokába kerüljünk. Anyagi, valamint eszmei síkon a Fővárosnak úgy kell eljárnia, hogy a megújított épület egyfelől eleven, nap mint nap, úgyszólván állandóan pezsgő élettel teljes legyen, másfelől — hogy ez az épület egészében és részleteiben — korunk életét keretezhesse, társadalmi és művészeti téren egyaránt elősegítse és felpezsdítse tehát, és a Főváros életének egyik lüktető pontjává, ragyogó gyúpontjává legyen. AZ ELKÉPZELT ŰJ ÉPÜLET beosztásának szárazon leírt vázlata talán azt a hitet keltheti, hogy azt csak a legvégső területkihasználás, sőt kiuzsorázási törekvés ihlette, tehát egy olyan elképzelés, amely minden térművészeti elképzelést nélkülöz. Vizsgálataim számomra az ellenkezőt bizonyítják, mert míg az elpusztult, sokszor toldott-foldott épület feles, sötét, zeg-zugos, használhatatlan sikátorai halottak és semmiképen sem nyújtanak olyan térélményt, mint példáid Nemzeti Múzeumunk, az épület rendel-226
