Budapest, 1946. (2. évfolyam)

6. szám - HORVÁTH ÁKOS: Esti séta a Várban (Vers)

tetése szempontjából talán felesleges, de szép földszinti csarnokai, addig a Vigadó újjárendezésénél az eleven életre szánt terek olyan építészeti térkapcsolásai valósíthatók meg, amelyek nagyszabású és meglepő architektonikus hatásokkal teljesek lehetnének. Néhány példa világítsa meg ezt : a Danapartra nyíló nagy előcsarnok oldalán felvezető, egymásba karoló lépcsőházakban sajátos szövevényességgel nyüzsgő élet jellegzetesen nagyvárosi képet ad, amint az egykori Haas-palota helyén kialakítható nagy csarnok a világvárosi életre szabott mutatós térré válhatnék. Az új nagy hangversenyteremnek a régi épület nagy ablakai mögött fekvő galériája, jellegzetesen budapesti kilátást adna az érkezőknek, várakozóknak, a szünetekben sétálóknak, — a régi épület kedvezőtlen akusztikájánál fogva ez ablaksort csúf kárpitozás és vak tükörsor fedte el, úgyhogy semmi kilátás nem nyílott a Dunára, s a városképet sem elevenítették meg éjszaka a kivilágított ablakok. Átfogó, az új épület egész belsejét, szervezetét kifejező térbenyomást nyernénk a galéria belső ágában: a hatalmas ablakon át a háromszintű étterembe pillantva és azon keresztül sejtetve az egyik oldalon a kis hangversenyterem foyerjának életét, a másik oldalon a bálterem életét. Így a régi lépcsőház tere az új Vigadó három fő tércsoportjának architektonikus egybefogására szolgálna. Végül egészen újszerű és modern hatású lehetne a nagyterem feletti könnyű sportcsarnok magas oldalvilágítású kettős héjboltozata. De reá kell mutatni még arra is, hogy az újjáépült Vigadó épülete páratlanul sok alkalmat nyújtana a magyar képzőművészek, szobrászok és festők, gobelinszövők és egyéb irányú művészek alkotásaira. Az építész ezekkel karöltve az újraépülő Fővárosi Vigadót napjaink magyar művészetének valóságos gyüjtő-lehetőségévé tehetné. Természetesen az volna a kívánatos, hogy ezek a műalkotások minden hajszolás és tempóbeli erőszakolás nélkül fokozatosan valósíttassanak meg. * Befejezésül még egy pár szót az építés tervezői, előkészítési módjáról. Kétségtelen, hogy az új Vigadó terveinek elkészítése páratlanul szövevényes művészi és műszaki feladat lesz, amely a tervező építészen kívül a művészek és technikai szakértők egész sorát igényelné. Nélkülözhetetlenek volnának az építésszel együtt dolgozó belső berendező-művészek, az ehhez társuló képzőművészek: festők, szobrászok és iparművészek, de, hogy ezek elgondolásaikat a mai technikai lehetőségekkel megalkothassák, szükség van statikus és akusztikus mérnökökre, világítási, jelzőberendezési, fűtési és szellőzési mérnökökre. A múltban az építész e munkatársai többé-kevésbbé alkalmazottak voltak. Szerintem egy ilyen gárda napjainkban csak mint a tervező építész vezetése alatt dolgozó, egyenlőrangúakból álló munkaközösség volna elképzelhető. H 0 It I ÁTII ÍKII S Budavári boldogasszony Csipketornyos templomára, — Mintha szőné szőke angyal Hull a hold ezüst sugára. Lent a hűvös, néma habbal Küszködik a fény, az árnyék, Fent a bástya barna boltja Vak sötét homályban áll még. De a fény már szerte bontja Boltozatját, kővitézét, Mintha múltból jönne vissza : \ ár a hős, hogy ontsa vérét. Tikkadt lelkem lopva issza Multak rámlehellő lelkét, S mint vitéz a vak homályból : Kél szívemből régi emlék. Öreg hold, te méla vándor, Mért szeretsz te múltba nézni ? Hát te mért tekintsz a múltba ? — Az öreg hold visszakérdi. Itt, ez oszlophoz lapulva Vártad őt, a szőke szépet, Nézd, a hősöm kővitéz lett S a te szőkéd : halk kísértet. De ha este szertenézek : Kővitéz int bástya-boltról, S bús szívednek szőke árnyék Mond mesét a régi holtról. Múltba nézni : kínos játék, Multat eltemetni : vétek. Az gyötör, — ez lelket fásít, Ez is, az is szörnyű mély seb. így beszélt ott fent a másik, S hullott könnyes, bús sugára — Mint szívemre régi emlék — Boldogasszony templomára. 227