Budapest, 1946. (2. évfolyam)

6. szám - LESTYÁN SÁNDOR: Az egyetem-utcai Károlyi-palota történelmi emlékei

vették meg a Barkóczy-házat, mert szomszédságában állott a Harruckern-ház (később a Wenckheim, majd az Andrássy-család birtokába került és ötven évvel ezelőtt bontották le), a másik szomszéd Jessenovszky Sámuel volt, aki Heckenast Gusztávnak adta el ingatlanát, ahol a Franklin Társulat született, élt és dolgozott. (Az épület a felszabadító ostromban pusztult el és most romokban hever.) Az emeletes »úriházat« Károlyi Antal gróf átépíttette. 1779 márciusában kezdték el az építkezést. Az alapzatot a gróf kókai jobbágyai ásták ki urbárium fejében, de mindegyik külön 4 krajcár napi pótlékot kapott. (A nemzetség levéltárában fel van jegyezve, hogy az első kőművespallér napi fizetsége 45 krajcár volt, a másodiké 30 krajcár. Egy kőműveslegény 27 krajcár, a mellette dolgozó napszámos 15 krajcár, a cserepezőlegény 36 krajcár, az ácslegény 27 krajcár fizetségért dolgozott. Egy fuvar homokért — szállítás nélkül — 6 krajcárt fizettek.) Az építkezés költsége — az alapzatok ásatásán és a tervező építőmester tiszteletdíján kívül — 21.251 rénes forintra rúgott. Károlyi Antal unokája : Károlyi György e rezidencia helyén építette azt a palotát, ahonnan Károlyi Mihály 1919-ben száműzetésbe kényszerült. Az épület gazdag történelmi emlékekben, szinte hozzátartozik a város-krónikához. KÉT TÖRTÉNETÍRÓJA VAN a palotának : Éble Gábor (A Károlyi grófok nagykárolyi várkastélya és pesti palotája, Bp. 1897) és Révhelyi Elemér (Az Egyetem-utcai volt Károlyi-palota építésének története ; Tanulmányok Budapest múltjából, IL Bp. 1934). Nagyrészt' az ő adataik nyomán írjuk e harmadik tanulmányt. Éble Gábor egy ferencjózsefi látogatással zárja le a maga írását (1883), Révhelyi Elemér közlésének az a momentum adott aktualitást, hogy a főváros a Károlyi György-féle I. számú hitbizomány megosztás alatt álló vagyontömegéből az épületet megvásárolta. (1928.) Mi tovább visszük a krónikát napjainkig; kihangsúlyozva azokat az emlékezetesebb eseményeket, melyek az épület falai között lejátszódtak. Károlyi György nem tudott megbarátkozni a régi barokk-palotával, mely kevés kényelmet nyújtott. Az 1830-as években az építőművészet a klasszicizsr musnak hódolt. Polláek Mihály nemes ízlése akkoriban változtatta meg a város orcáját egy-egy olyan középülettel és magánépülettel, amit ma is csodálunk. Károlyi György mégsem hozzá fordult a tervekért, hanem Anton Pius Riegl bécsi építészhez, aki 1832-ben el is készítette azokat. A kivitelezést a pesti születésű Hofrichter József vállalta, akitől 1834-ben Koch Henrik vette át a munkavezetést. 1832 márciusában kezdődött az építkezés és 1840-ig tartott. Riegl megmaradt az eredeti alaprajzi beosztásnál, a vesztibül kibővítésén és a lépcsőház áthelyezésén kívül csak a homlokzatot formálta át az akkori ízlésnek megfelelően : teljesen eltüntetve a barokk nyomait. 1838-ban váratlan akadály állította meg a munkát : az árvíz, ami Pest-Budán (inkább Pesten, mint Budán) pusztított. A palota falai megrepedeztek. A kapu alatt felszakadt a csatorna, az új kert üvegháza elpusztult, az emeleti termek is sokat szenvedtek. Károlyi Györgyék, akik az épülő palota I. emeleti balszárnyán laktak, a veszedelem elől Budára menekültek. Mihelyst azonban szervezkedni kezdett a védelem és az árvízsujtottak segélyezése : a gróf csónakja hozta az első kenyérszállítmányt az épületbe, ahol Az újjáépített palota (1832—1840) Заново выстроенный дворец (1832—1840) The re-built palace (1832—1840)* Le palais reconstruit (1832—1840) Wesselényi Miklós (»Az árvizi hajós«) a házigazda engedelmével kétszáz hajléktalant helyezett el. Az emeleti nagyteremben kaptak szállást a szerencsétlenek, szénán és szalmán aludtak, a palota konyháján főztek számukra, sőt ellátásukat a Budáról visszatért grófné irányította. 1841-ben zajlott le az ünnepélyes házavatás. Egykori feljegyzések szerint a palota építkezése 1,240.000 váltóforintba került, amiből 13.800 forint a belső berendezésre esett. Koch Henrik oldalán ott dolgozott az akkor még ifjú Ybl Miklós, aki az évek során túlszárnyalta tanítómesterét. A REFORMKOR IDEJÉN az Egyetem-utcai Károlyi-palota az akkori magyar élet központja volt. Károlyi György szoros barátságban állott Széchenyi Istvánnal. A »legnagyobb magyar« (Kossuth Lajos nevezte így Széchenyit) sűrű vendége volt a Károlyipalotának. Az épület falai között — a gróf dolgozószobájában — születtek a gondolatok és az eszmék az árvízsujtotta Pest újjáépítésére, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület alapítására, itt alakult meg a Lánchíd Társulat és a Tiszaszabályozó Társaság. Az akkori politikai, társadalmi és tudományos élet jelesei gyakran megfordultak a palotában. Az ellenzék vezérei közül Wesselényi Miklós legtöbbször itt szállott meg, ha Pesten tartózkodott, s amikor híres notapöre után fogságát megkezdette, ezekkel a szavakkal búcsúzott (1839 február 9-én) a palota gyermekszobájában a kis Károlyi Gyulától, akit a karjába emelt : »Reményiem, anyád jó hazafit fog belőled nevelni!« 213