Budapest, 1946. (2. évfolyam)

6. szám - LESTYÁN SÁNDOR: Az egyetem-utcai Károlyi-palota történelmi emlékei

A Károlyi palota homlokzatterve (1780) План фасада дворца Карольи (1780) The facade of the Károlyi Palace (1780) Le plan de la facade du Palais Károlyi (1780) Xi egyetemutcai Károlyi-palota történelmi emlékei A FELSZABADULÁS ELSŐ NAPJAIBAN — úgy emlékszem, Budán még véget sem ért a harc — egy gyászruhás asszony jelent meg a Városházán. Könynyes szemmel mondta el, hogy az ura előző este meghalt. »Pedig nagyon szeretett volna élni, még csak egy kis ideig akart élni, addig, amíg a gazdája idegen országból hazajön. Halála előtt egy nappal kikefélte a fekete ruháját, tükörfényesre pucolta a csizmáját, ünnepi fehér inget vett elő, úgy készült a gazdája fogadására«. Ezt sírta el a gyászruhás özvegy a Városházán, Horváth Gergely özvegye, azé a Horváth Gergelyé, aki nyolcvan éves korában mint a Fővárosi Képtár portása halt meg, de aki tizenhat éves korában került az Egyetem-utcai palotába, a Károlyi-palotába, ahol Károlyi Mihályt szolgálta egészen addig a percig, amíg az búcsút nem vett az országtól. Elkoptatott jelzőkre hajlamos szépírók azt mondanák, hogy Horváth Gergely volt a palota utolsó bútordarabja, ami a múltból ottmaradt. Űgy érzett, mint Odysseus vak kutya-barátja. Már-már alig vánszorgott szegény pára, alig volt benne élet, mikor a trójai hős hosszú vándorlásábólhazaérkezett. A vén élettárs csak a viszontlátás pillanatát akarta megélni. Gazdájához simult, vakkantott egyet boldog örömében, a hős keze a fejéhez ért és a vedlett, kopott-bundás jószág megroggyant, csontvázteste elnyúlt a földön. Horváth Gergely nem érte meg a boldog pillanatot, amiről álmodott. Több mint egy évig kellett volna várnia a gazdájára. Űgy temették el, a fekete ruhában, a fényesre pucolt csizmában, az ünneplő fehér ingben. Amikor Károlyi Mihály azon a ragyogó májusi napon megjelent az Egyetem-utcai palotában, hogy jelképesen átvegye, csak a régi falak fogadták, svéd 212 és dán lobogók, a piros-fehér-zöld zászló és a főváros színeiben virító zászlók mellett ; svéd és dán teherautók az udvaron, szeretetadományok, segélyszállítmányok pihenő karavánjai ; a kapu alatt kőbe faragott öreg szentek és Margit királyleány szigeti klastromának ideszállított rom-emlékei. Az Egyetem-utcai palota az újjászülető Pesten is megtalálta a maga szerepét a város történetében, mintegy folytatásául múltbeli szerepének. »ŰRI-UTCA 24. SZÁM« alatt volt nyilvántartva a város könyvében a telek és a rajta álló épület, mikor a Károlyi-család birtokába került. 1768 novemberében írta alá gróf Károlyi Antal tábornok nevében báró Gastheimb Károly vezérőrnagy az adás-vételi szerződést gróf Barkóczy János megbízottjának. A szabolcsi főispán, »Pálócz és Tamara örökös ura« Barkóczy Ferenc egri püspöktől örökölte az Üri-utcai ingatlant, a hozzátartozó rákosi rétekkel együtt. Gróf Károlyi Antal 33.000 forint vételárat fizetett érte, amellett a pesti magisztrátus kikötötte, hogy »a város földjussának elismeréséül« évenkint 18 forint és 62 dénár földadót kell fizetnie. Az »Űri-utca« a XVIII. század második felében a pesti főurak utcája volt. Ezidőtájt épültek a városban a mágnások »székes-palotái«. A Károlyi-család drágán vásárolta az ingatlant, mely 1744-ben még 11.000 forintért, 1748-ban pedig 18.000 forintért cserélt gazdát. A belső városban a telekárak akkoriban kezdtek ugrásszerűen emelkedni, de Károlyi Antal nem alkudott, tizenegyévi házasság után fiúgyermekkel örvendeztette meg hitvese — Harruckern Jozefa bárónő — s a szülők elhatározták, hogy ennek örömére és nemzetségük dicsőségére fényes palotát emelnek. Azért