Budapest, 1946. (2. évfolyam)

5. szám - LÁNYI SAROLTA: Derengés (Vers)

Nincs új a nap alatt, még vásári vicc sem. Az atyafi sorban orrára illeszti a másik három szemüveget, de egyik sem válik be. Egyiknél káprázik a szeme és fáj a feje, a másik pláne könnyet csikar ki szeméből az olvasásnál. Ekkor a köcsögkalapos az első szemüveget, amit túlsó zsebébe rakott és onnan húzza elő, újra az atyafi orrára illeszti : — Akkor ez már biztosan jó kell legyen, mert ennél nagyobb számot nem gyártanak és a maga szeme hibás, ha nem lát ezzel sem. Tartsa az újságot megfelelőleg hozzá. Az atyafi felrakja az üveget és a köcsögkalapos járatja az újságot közelebb-távolabb szeme előtt. Na még egy figura. Ezt aztán ki nem lehet hagyni. Egy helyen négy csibészféle utána röhög egy testes polgárnak, aki szemlátomást céltalan sétálgat a gyülekezetek közt. Ezektől hallom, hogy ez a boldogtalan ember hónapok óta megjelenik naponta a Teleki-tér százezres sokadalmában. hogy megtalálja, mint műkedvelő detektív, a lakásáról betörés útján elszármazott holmiját. Csodavilág ez ! — Hát ez még eddig a legjobb ! — Akkor maradjon ennél ! — Maradjak ? Jól van ! Kész az üzlet. * Boldogtalan város, mai Budapest, hol annyi a káros és oly sok a rest; kis ország zsibongó nagy feje, be fájsz, ürességben kongó szókat kiabálsz. Számok vak bolondja, rossznak menhelye, pénznek szemétdombja, hol dús, ki henye; LÁNYI SAROLTA dolgosok barátja, de magad — szegény szemed meg se látja, honnan int remény. Pedig lásd. dereng itt már a komor ég. házaid közül is fogy a nyomorék. Csak hidegtől, éhtől dühös népedet ne derítené fel egy kis napmeleg? Építsd hát te város jövőd otthonát s dolgozz. Láss te már most orrodnál tovább: gyomláld a gazt, vágd ki férges fáidat. Bármit sugdos bárki, építs új hidat, új hidat, szilárdat s termő kerteket, építs a hazának erős lelkeket. 175