Budapest, 1945. (1. évfolyam)

2. szám - VAYER LAJOS: Buda és Pest pusztulása a régi ostromokban

A palota Krisztinaváros felőli oldala az 1849-i ostrom után (Ceruzarajz-részlet. Magyar Történelmi Képcsarnok) Дворец со стороны района Кристинаварош после осады 1849-го года. Деталь рисунка карандашо м. Из сер ии венгерских исторических картин ellentétként három magányos szemlélő tekint le az égő városnak a Lánchíd vörösre világított vonalával lezárt pokoli panorámájára. Görgey, aki nem szokta magát érzéseitől elragadtatni, ilyen jelentést tett a kormánynak: »Hentzi . . . jól célzott számos lövések által a pompás építményü Dunasort több helven egyszerre meggyujtatá. A tüz, nagy szél által élesztve, csakhamar elterjedt, s Pestnek legszebb részét rommá változtatta. E látvány borzasztó volt! Az egész várost lángtenger borította — nincs toll. mely e látványt egész valóságában leírhatná . . . Bár szivből fájlalom a főváros pusztulását, én az ellenség ezen gyalázatos tettét, melyet megakadályozni hatalmamban nem állott, de melyre részemről semmi ok nem adatott, csak a vár annál erélyesebb ostroma által törekvendem megtorlani ; és annál szentebb kötelességemnek ismerem a fővárost mennél hamarább fölszabadítani ezen minden emberiségből kivetkőzött ellenségtől«. Az első nagy roham napján, 16-án este, kigyulladt a királyi palota, s a tűz továbbterjedt a fegyvertárra és a Várszínházra. A vár alatti városrészek sem menekülhettek meg. Akét testvérváros egyesült a pusztulásban. MÁJUS 21-EN hajnali 3 órakor rendelte el Görgey az általános rohamot. Reggelre a várbástyán a honvédek nemzetiszínű zászlói lengtek. A döntő ostrom számos művészt — Thant, Pettenkoffent — ihletett meg mozgalmas, drámai erejű kompozíciókra. Az egykori mesterek népszerű színes képekben örökí-74 The Palace's Krisztinatown-side after the 1849 siege (Fraement of a pencil-drawing, in the Pictures of Hungarian History) La Palais du cóté du Quartier Christine apres la siege de 1849. Détail d'un dessin au crayon. Collection d'ímages Historiques Hongroises. tették meg a honvédek harcát lelkes együttérzéssel kísérő magyar közönség hangulatát. A diadal képzőművészeti visszhangja nem volt olyan Európaszerte általános, mint 1686-ban, de képzelet után is sok rajz, metszet és kép-ábrázolás született az idegen országokban, hiszen a csataképek mindig, minden időben vonzották a közönséget. Az ilyen ábrázolások topografiailag helytelenek, sőt gyakran mosolyt keltenek, mégis jellemzőek a pusztulásra, mert ha nem is a helyszínen, de egykori jelentések, újságtudósítások és szemtanuk beszámolói alapján készültek. A szabadságharc után következő száz esztendő alatt született meg Budapest világváros. És ismét a Duna legszebb városának értékei pusztultak el az esztelen és céltalan védekezésben. A gótika és a reneszánsz emlékei után most a bárok vár utolsó maradványa és a klasszicizmus Dunasora esett áldozatul. Az ostromok története és a pusztulások képei Salamon Ferenc szavával tanítanak: »Épp ezen sok katasztrófa s újra emelkedés az. minélfogva nincs város Európában, melynek története érdekesebb és tanulságosabb volna, mint Budapesté. Mert, amit másutt csak okoskodás és kombináció útján lehet földeritni, itt tényekben nyilatkozik. A természet kedvezéseit, s a nemzet életrevalóságát a sors rendkívüli csapásokban intézett experimentumok által tette nyilvánvalóvá. Különösen Pestnek a maga erején való háromszori következetes föllendülése amilv érdekes, oly világosan érthető«.