Budapest, 1945. (1. évfolyam)

2. szám - LESTYÁN SÁNDOR: Őszi séta a Szabadsághegyen

tovább a tudósító — miként a testvérváros polgármestere ez ünnepélyre aláírási ívvel tiszteltetvén meg, azt üresen küldé vissza.« Ám a poharak vígan csendültek. a pestiek után bánkódó szívek hamarosan vigasztalódtak, »ebéd után késő estig mulatott a válogatott vendégkoszorú, köztük több úrhölgy is ; a hegyrészek tulajdonosai márványkőre vésetik az új neveket s örök emlékezet gyanánt fogják telkeiken fölállítani, mire előlegesen Derra, Koitsch, Kovács és Rigler urak ígérkeztek ; a lakomából fennmaradt pénz pedig Czélkuti hazánkfia által Rómában készítendő Hunyadi János márványszobrára szenteltetett. mely később a Nemzeti Múzeum tulajdona leend. Beesteledvén, legnagyobb része a vendégeknek Döbrentey Gábor kir. tanácsos urat gyalog kíséré hazáig, zene és éljenzések között ; lakása előtt B. úr, a városnak egvik lelkes aljegvzője, szép beszéddel tiszteié meg őnagyságát, mire a vendégek eloszlottak, felkérvén előbb a tanácsos urat. szíveskednék megígérni, miszerint ezentúl minden évben, június 19-én. emlékére az ideinek, ilv tisztán nemzeti mulatságot fog a Virányosban rendezni, mit őnagysága kész örömmel teljesíteni ígért. Éljen!« így lett a hegy — Svábhegy, s neve az alapokmány szerint »fenntartatik az itt táborozott svábokról és inert lotharingiai herceg 1686 szept. 2. napján esti 6 órakor hat ágyút süttetvén el, Budának utósó megrohanására és elfoglalására adatott vala jelt.« SOKÁIG VÁRT A HEGY a keresztelőre. Születése napját nem ismerjük. A geológusok szerint a nap nein is fontos. A hegyről szólva sokkal érdekesebb. hogy nem az emelkedett a síkság fölé, ahogy a laikusok gondolnák, hanem a síkság szakadt le mellőle az ősidőkben. így született. A röpke időben, ami a születésnap és a viránvosi keresztelő-ünnep között a naptár fájáról lepergett, annyit tudunk róla, liogv bár a kőkorszakban tanya volt, állandó telepedésre lakói nem találták alkalmasnak. Évezredeken át mint Buda nagyjainak vadaskertjét ismerjük, hogy azután Buda kispolgárainak szőlőhegye legyen. De mint vadaskert és szőlőhegy egyformán hadszíntérré változott, mihelyst Budavár falai körül megfújták a harciriadót. Ahogy mondani szokás: ősidőktől napjainkig a főváros külső ostromöve volt ; hadászati szerepét megtaláljuk az ókorban, a középkorban.