Budapest, 1945. (1. évfolyam)

1. szám - GEREVICH LÁSZLÓ: Középkori városkép a romok között

ugyanakkor 679 nagyobb fűthető helyiséget és 1416 kamrát. Egy házra tehát átlagban két nagyobb szoba és négy kisebb kamra esnék, nem tekintve az egyéb helyiségeket. Az elosztás természetesen a valóságban nem ilyen arányban történt, úgy, hogy egyegy palotában 6—8 nagyszoba és 15—20 kamra is lehetett. Ez az összeírás a külvárosokban már sokkal rosszabb arányt mutat, úgy, hogy ott minden házra csak egy nagyobb fűthető helyiség és két, esetleg csak három kamra esik. Buda gazdag építkezése ebből a statisztikából is kitűnik. Gara Miklós nádor 1403-ban tízezer aranyforintért vett palotát, mely összeg hihetetlen nagynak tűnik, ha tekintetbe vesszük, hogy egy szerény polgári ház ekkor pár száz forintba került. A SZOBÁK BELSŐ DÍSZÍTÉSÉRŐL egy rendkívül érdekes és ritka lelet ad számot. Az Országházutca 2. számú ház egyik emeleti helyiségében a homlokzat belsejének középkori struktúrájú falán nagy lendületű ecsetvonásokkal festett indaornamentika jelent meg, fekete és vörös színekben. Olyan, mint egy kódex díszítő miniatúrája. Az ecsetkezelés finomságából és biztonságából magasszínvonalú lakásdíszítő festészetre kell következtetnünk. Foglalkoztunk a házak belső és külső arculatával. De ezek csak elvont megállapítások. A kapukkal, ablakokkal és frízekkel gazdagon kiképzett homlokzatok előtt terpeszkedő árkádívsorok, kiugrók, balkonok s a csarnokok kőíveinek átvágásai között szakaszról-szakaszra bujkáló, ívek és pillérek előtt suhanó tekintet a térnek nagyszerű és állandó művészi élményével találkozott, a fény-árnyék állandó színpadi játékában részesült, mindezt ma már legfeljebb elképzelni lehet. Az építészet elvesztette térképző értelmét. A síkok unalmas ritmizálásával, rizalitok és hamis ívek alkalmazásával csupán elsatnyult térbenyomásokat tud kelteni. Nemcsak a középkori épület és utca nyújtott közeli térhatást, de ugyanilyen szemetvezető, gyönyörködtető és reliefszerű volt maga a városkép. A különböző magasságú és alakú tornyok, az épülettestek változatos arányai és tömegei, a felületek erős fényárnyék hatása messziről is érvényesültek. A korbeli ábrázolások (Hartmann-Schedel, Erhart Schon), ha részletekben nem is megbízhatók, de művészi összbenyomásukban föltétlenül igazak. 4 IV. Béla idejében virágzásnak indult város a török hódítás alatt már szomorú képet nyújt. A törökök keveset építenek, még imaházaikat is inkább átalakított keresztény templomokban rendezik be. Emlékük a Várban néhány pincén kívül nem maradt, hacsak nem vehetjük annak azt a szerény ablakot, amely most bujt elő a Hajadon-köz egyik középkori házának falából. Korhadt régi fakeretben sűrű-közű vasrács, amihez hasonlót a Balkán ódon utcáiban sokat láthatunk. Nem feladatunk a Vár történetéről írni, de meg kell emlékeznünk arról a még szakkörökben is begyökerezett tévhitről, mintha a pesti Újhegy (Várhegy) IV. Béla város, váralapítása előtt teljesen lakatlan és kultúrálatlan lett volna. Az egyre gyakoribb román leletek, de különösen az ostrom alatt előkerült román ornamentális kőfríz, mely föltétlenül valamivel korábbi időre tehető, amellett szól, hogy IV. Béla városalapítása helyéül egy fejlődésnek indult városrészt szemelt ki. A még most is álló templomokat az ő idejében kezdték építeni, de hitelt kell adnunk a Mátyás-templom újjáépítőjének, Schulek Frigyesnek és monografusának. Némethy Lajosnak is, akik korábbi templom alapjairól beszélnek. Középkori lakóbíz a Várban. Országház-utca 20. Middle-age dwelling-house in the Burgh 20, Országház str. Средневековый дом в Крепости, Maison d'habitation médiévale au Chateau : 20, rue Országház 32