Budapest, 1945. (1. évfolyam)

3. szám - MÁTRAI LÁSZLÓ: Az író és a város (Karinthy) ezüstkincsei

Vértes Marcell rajza Karinthy Frigyes »Tanár úr kérem!« c. kötetében Рисунок Мацеля Вертеша из тома „Пожалуйста господин профессор" Drawing by М. Vértes, published in the volume »Teacher, please« by F. Karinthy Dessin de Marcel Vértes pour le livre de F Karinthy, intitule: »Monsieur le Professeur!« AZ IRO ES A VAROS (KARINTHY) Városok és írók viszonya titokzatos, nehezen felfejt• hetó' szálakból szövődik. Nem függ a származástól, de bensőséges kialakulásához nem elég az sem, ha az író témáit és alakjait kizáróan a város rezervoirjából meríti. Komoly, mély, »sírigtartó« viszony író és város között csak akkor szövődhet, ha — mint nagy szerelmesek között — kettejük stílusa válik azonossá. Hogy aztán miben áll egy város sajátos életstílusa, azt éppoly nehéz felületesség és nagyképűség nélkül meghatározni, amint egy író stílusának meghatározása is nyaktörő vállalkozás a komoly kutató számára. De hogy valóban van minden épkézláb városnak kizárólagos, egyéni stílusa, azt minden valamirevaló utasnak éreznie kellett, aki idegen városok idegen légkörével valaha is érintkezésbe került. Sajátos szagok, ízek, hangok, képek, képzetek, hangulatok és mindenekfölött valamely sajátos élettempó bonyolult szövedékéből adódik mindez, a lelki vonzás és taszítás kifürkészhetetlen törvényszerűsége szerint. Nem ismerjük e törvényeket, de tudjuk, hogy érvényük áthághatatlan. Mert vájjon leírhatta volna-e Ady, hogy »Berlinbe beszökött az ősz...«. Ha a sok Pesten élő író között megkeressük azokat, akiket Budapesthez eltéphetetlen stiláris szálak fűznek, úgy találjuk, hogy a Város három írói típus törekvéseit fogadta kegyesen s tekintette a magáénak. Budapestnek az irodalomban három arculata vált hitelessé : a regényes, a lírai és a bölcselkedő Budapesté. Krúdy, Kosztolányi és Karinthy. . . Mindebből persze már a városra nézve is következik' valami. Mert vannak unalmas városok, vannak izgatott városok, vannak érdekesek és vamiak szomorúak ; és vannak értelmetlen és buta városok, akadnak muzeális városok és — megfordítva — embrionális városok is. Es így tovább. Budapest regényes, lírai és bölcs város. A kávéház lélektana mindezideig még megíratlan. Nemcsak azért kár ez, mert ennek híján könnyen terjednek el (mint napjainkban is) olyan téves nézetek, hogy a kávéház egyetlen célja, hogy a léhűtőknek gyanús üzelmeikhez hajlékot nyújtson stb. De azért is, mert így nem tudjuk egykönnyen magyarázatát adni annak a jelenségnek, hogy Európaszerte miért éppen Páris és Budapest (s szerényebb mértékben Bécs) azok a városok, ahol a kávéházaknak döntő kultúrhistóriai jelentőségük van a szellemi életben. Pesten már 1821-ben 26 kávéház működött, ami a város akkori nagyságához mérve igen jelentős szám, s ami elárulja, hogy itt valóban komoly, jellegzetes pesti vonás mutatkozik meg. Nem klub és nem kocsma, nem egyesület és nem étterem, nem kaszinó és nem espresso, hanem mindezeknél demokratikusabb, emelkedettebb, individuálisabb, szellemibb, szabadabb és komolyabb valami : kávéház. Karinthy filozófus volt, a legjavából. Aki filozófiáját fel akarja térképezni, az egyben a város sajátos életbölcsességét is meg fogja ismerni. Háromszögelési pontokul három kávéház kínálkozik: a Hadik, a Centrál és a Newyork. Mosolyogni lehet ezen, mert ez bölcs dolog, de nevetni már korlátoltság jele volna. Mert a Hadikkávéház »srég-vizavi« van az otthonnal s az ablakából nem kisebb dolgokra nyílik kilátás, mint aminők: nő, család, társadalom. A Centrál pedig — jól tudjuk — 124